A heiligenkreuzi apátság

Ausztria egyik fő látványossága Heiligenkreuz (Szentkereszt) ciszterci apátsága. Ezt mutatta az is, hogy mekkora turistatömeggel szembesülhettünk ott. A belső parkoló tömve volt gépkocsikkal, buszok és autók torlódtak egymásra; mellettük szabadtéri étterem, már kora délelőtt körbeült asztalokkal; a belső udvar bejáratánál tömegek torlódnak össze (80 % öregségi nyugdíjas); a kapun túl pedig egy normális képet alig lehetett csinálni az épített környezetről, mert pár tucat ember folyton belegyalogolt a képsíkben ízléstelenül rikító ruhákban; aztán az apátság belsejében a látogatócsoportok olyan ingerült és türelmetlen torlódásaival találkoztam, amely a wieliczkai sóbánya legnyomasztóbb pillanatait idézte. Szóval: nadrágot felkötni, öveket be, nagy levegő – induljunk.  

belso-udvar1-compressor.jpg

De mi is ebben az apátságban annyira érdekes, hogy dőlnek ide e népek?  A válasz kettős. Egyrészt ez Ausztria egyik legrégebbi kolostora, ill. a világ második legősibb ciszterci kolostora. 1133-ban alapították, fundamentora III. (Szent) Lipót (1073-1136) osztrák őrgróf volt a Babenberg-házból, akit kolostoralapító munkássága miatt (is) 1485-ban avattak szentté. Habár a kolostort az 1683 évi török támadás megrongálta, mégis megmaradt az eredeti temploma, ami gót stílusú, ez pedig a barokk egyik fő fészkében, Ausztriában ma is ritkaság. (A neogót nem.) Aztán persze az egészet újjáépítették, jelenlegi alakját részletekben az XVIII. század elején nyerte el.

Emlékművei szinte mind a sokoldalú Giovanni Battista Pietro Giuliani (1663-1744) olasz építészhez kötődnek. Velencében született, de 1790-től kezdett a környéken dolgozni. Később nagy karriert csinált, mivel a törökjárás csak pusztulást hagyott Bécs környékén, s ő az újjáépítésből merítette a megbízásait. Megbízható, bár nem túl eredeti alkotó volt, de kényes, mozgalmas barokk szobrokkal el tudta látni Alsó-Ausztriát. Ennek ellenére pénzügyi zavarba került, s hogy szabaduljon az adósságaitól, 1711-ben aláírt egy szerződést az apátsággal, amelyben az anyagi mentesítés fejében kénytelen volt elvállalni a szobrászati munkákat. Annyira belefeledkezett ebbe, hogy itt is halt meg, itt van eltemetve.

Szóval: az apátság barokk, de a főlátványossága, a templom gót, „sötét középkori”, s ez az osztrák történelem mélyére vezet vissza minket, mint ahogy a jáki templom az Árpádok Magyarországára.  

belso-udvar2-compressor.jpg

A válasz második része az, hogy ezt a kolostort használták a Habsburgok előtt e tájon uralkodó Babenberg őrgrófok, majd hercegek házi temetkezési helynek. A kolostoralapító III. Lipót Bécs és környékének ura volt; ő nem itt fekszik, de utódai ide vitették a hamvaikat. Uralmuk az akkori Ausztria fölött 1246. június 15-én ért véget. II. (Harcias) Frigyes ugyanis a tatárjárás után elorozta Magyarországtól három nyugati vármegyéjét (Pozsonyt, Mosont és Sopront), amelyet IV. Béla királyunk még 1242-ben visszahódított. Frigyes nem tudott ebbe belenyugodni, s hadjáratot indított ellenünk. Csúfos vége lett a dolognak: a  Bécsújhely melletti csatában nemcsak az ütközetet, hanem életét is elveszítette. Ezzel a Babenbergek kihaltak, a 36 év interregnum után 1278-ban a Habsburgok szerezték meg a délkeleti német tartományok végleges uralmát. (Azt is nekünk köszönhetik, ld. a II. morvamezei csatát a cseh Ottokár ellen.)  

Békésen nyugodtak itt a Babenbergek 1918-ig. Akkor kerültek ki a napfényre, amikor új Osztrák Köztársaságnak valahová be kellett pozícionálni magát a nagynémet történelemben. Kidobták gyorsan a kétfejű Habsburg-sast, s helyükre egyfejűt tettek, csak (szerencsétlen módon) sarlóval-kalapáccsal, aminek különben semmi köze Leninhez, szimplán csak a dolgozó nép uralmát jelezte; az állam új színeivé pedig az addig is használt piros-fehér-pirost tették meg, vagyis a Babenbergek címerszíneit.  Ezek miatt e kolostorban találta meg az új osztrák állam önnön ideológiai kiindulópontját: a Babenberg-kezdetet, vagyis áttételesen a Habsburgok emlékétől való elszakadást és a katolikus gótikát, mint az osztrák régmúltat.  

De induljunk befelé.

Kívülről az épület, amelyik egy patak melletti út túloldalán van, nem kelt különösebb látványt, egy jó klasszicista gimnázium képét adja.  

kivulrol-compressor.jpg

Mielőtt innen az udvarba belépnénk, rácsodálkozhatunk egy modern napórára, amely a bejárat előtt, a buszkanyarodóban mutatja az időt:  

naproa-compressor.jpg

Mögötte egy Betlehemről szóló mozaik parázslik a fényben. Ez 2012 szeptemberében került ide, mint a legújabb látványosság. A Bécsi Műszaki Egyetem Matematikai Intézete végezte el a számításokat, hogyan tudja mutatni az időt a ferde tű, amelynek jellegzetessége, hogy nem az árnyéka jelzi a pontos órát, percet, hanem a reá szerelt tükör, amely a mozaikra vetődik. Feliratai és célja szerint a vallás- és lelkiismereti szabadság dicsőítése érdekében került ide. (Feliratok: Igazság - Szabadság - Méltóság.) A mozaikot egy száz művész, Klaus-Peter Dyroff alkotta meg, azonban maga a festmény nem az ő munkája, azt Philippe Lejeune nevű francia festő művéről kopírozta át.

A bejárat után érdemes balra kanyarodnunk és betekinteni egy unalmasan méltóságteljes udvarba:  

foiskola.jpg

Ez a Heiligenkreuzi Teológiai Főiskola. Ezt 1802-ben alapították, általános teológiai stúdiumokat nyújtott. Azért kellett ezt létrehozni, mivel a II. József-féle reformok még közel voltak, I. Ferenc császár nem törekedett azokat nagyon visszavonni, félő volt, hogy a végén még ezt a szerzetesi közösséget is feloszlatják: gyorsan csináltak hát itt egy kis papnöveldét. Igazuk volt, megmenekültek. Ma kb. 300 tanulója van; 2007-ben főiskolai rangot kapott az osztrák államtól és XVI. Benedek pápától, akinek a nevét is viseli, s aki ide is látogatott 2007. szeptember 9-én. Szobra az udvarán áll, ott, ahol annak idején a pápa ült a szabadtéri fogadáson.

benedek-compressor.jpg

Alkotója Mönch Raphael Statt, a hely egyik szerzetese. Kissé kidolgozatlan, mondhatni: behemót alakot mutat az eredmény, de azért felismerhető rajta a ma is élő Papa Emeritus. 2015. október 1-jén leplezték le.  

Tovább haladva már közelgünk a célhoz! Jön a külső udvar után a belső, de annak bejárata sem dicsekedhet eredetiséggel, ezt akármelyik osztrák-cseh-szlovén kisváros kastélyában megkapjuk.  

bejarat.jpg

A belső udvar azonban már tényleg impozáns. Nagy, téglalap alakú tér, középütt két szoborral. Az egyik, a főmutatvány a Szentháromság szobra (Giuliani és Elias Hügel műve).

szentharomsag-compressor.jpg

Nem olyan, amelyik meglepődésre késztetné az embert, nincs benne pl. egyetlen olyan kriminális tudatállapotban merengő szent szobra, mint amilyenek Baden főterén a hasonló tárgyú kegyeleti egységet gazdagítják. Szóval tisztes iparosmunka. Akárcsak a mögötte álló kis Szent József-kút, szintén Giuliani teremtménye 1739-ből (amiben éppen nem volt víz). 

Ha persze egységbe foglaljuk ezeket a templom bejáratával és tornyával, kétségkívül szép kompozíciót lehet belőlük létrehozni:  

belso-udvar-3-compressor.jpg

De akkor talán lépjünk be a templomba, ill. az apátság kerengőjébe. Itt meg kell állnunk egy kicsikét: mert az itt ránk váró túravezetés ismét bizonyította azt, hogy a mai korszakban az idegenvezetésnek semmi, de semmi értelme nincs.

Jött ugyanis egy fiatal, molett nő, feketében: arca az apácákra jellemző holdvilágszerű bambaságot tükrözte, ezt ellensúlyozandó, a fülében három karikát viselt, nehogy eltévesszék őt az esti rovancsolásnál. Közönsége hét ember volt: egy német pár, mi ketten, továbbá egy magyar pár, akik gyermekkocsival jöttek. Ők csak ez utóbbival ill. a gyerekkel voltak elfoglalva, szerintem semmit sem láttak az egészből; engem nem érdekelt, hogy mit beszél a nő, mert nem értek németül, módszeresen elszakadtam a csapattól. Eredmény: a nő mondta a magáét, két ember figyelt rá, három (a magyar pár a gyermekkel) sodródott vele, mi meg nem foglalkoztunk vele. Igazán nem értem, hogy itt az idegenvezetésnek mi értelme van, ha a tourist guide csak egy nyelven beszél, közben pedig óránként fél Európa körbeveszi őt, most éppen mi, magyarok. Az egész intézményt meg kell szüntetni úgy, ahogy van, aztán mindenki menjen a saját feje után. 

Mivel a tolongó turistacsoportok ellepték a templomot, a kerengőnél (Kreuzgang) kezdtük a látványosságok megtekintését. Íme, a gót kerengő: sötét és hosszú, 300 oszlopot számoltak meg benne, s a napfény szép, éles csíkokban törte át az csúcsos ívű oszlopközöket:  

folyoso-compressor.jpg

Készült 1220-1250 között. Első mutatványa a Mohás Kút, ami a Kútkápolna (Brunnenkapelle) része (1295). Ez közönséges célt szolgált: tisztálkodásra és vízvételre használták, ez volt a kolostor egyetlen kútja.

20190421_111542.jpg

Továbbhaladva jön a Frateria, amely egy közepes területű, bordaboltozatos terem. Ez a szerzetesek termelési területe volt, egy kisipari műhelyegyüttes, ahol mindenkinek megvolt a maga munkaállomása. Ma üres, csak látványosságként szolgál, ill. fel lehet innen menni magába a kolostorba is (de nem nekünk):  

munkaszoba-compressor.jpg

Mellette láthatunk egy kis termet (Totenkapelle, azaz Halotti Kápolna), amelyben négy lazán, mondhatni: hányaveti könnyedséggel pózoló csontváz tartja a hatalmas gyertyákat.

ravatalozo-compressor.jpg

De ezek a fények halotti szertartásra valók: itt ravatalozzák fel 1713 óta a Szentháromság fényébe visszatért szerzeteseket. Szintén Giuliani műve, akkor ez volt a divatos.  

csontvaz-compressor.jpg

Utána jön a Babenbergek sírboltja. Hivatalos neve: Kapitelsaal (Káptalanterem).  

sirbolt-compressor.jpg

E bordázott boltíves terem kőpadlója alatt nyugszanak a Babenbergek, kiemelkedően közülük a következők: IV. Lipót őrgróf, V. Lipót herceg, I. Frigyes herceg, II. (Harcias) Frigyes herceg (németül: Herzog Friedrich II. der Streitbare). (III. Lipót, a szentté avatott alapító, aki három évvel élte túl a nemes tettét, nem itt van, hanem Bécs fölötti Klosterneuburgban, ami szintén a saját alapítása volt.) Ez utóbbi sírja van középütt, mert nagyon támogatta a kolostort; elődei szerényen a padló alatt vannak, sírjukat kövek jelölik. Nagy kedvem lett volna megtalálni kedvencemnek, V. Lipót hercegnek a sírját, mert ő világbotrányt okozott akkor, amikor fogságba vetette a hazafelé vánszorgó Oroszlánszívű Richárdot (beszámoló itt); a pápa emiatt ki is tagadta őt, de Szentkereszt Apátságának szerzetesei másként gondolkodtak a hatalmi viszonyokról, mint a távoli Rómában, s az ide repített átkot mellőzve megadták a kiközösítettnek a végtisztességet.

Akinek a sírját középütt látjuk, az II. (Harcias) Frigyes sírja. Belénk kötött (magyarokba), s mi a szó szoros értelemben sírba döntöttük az egész dinasztiáját. Arcából alig maradt valami, csúful elmállasztotta a követ az idő:

frigyes-compressor.jpg

Mi azért kellő önelégültséggel álljunk fölötte. Mi voltunk a végzete.  

Ezzel sajnos a kerengő bemutatása befejeződik. Nincs több látnivaló. Bár ki lehet nézni az udvarra, ami picike, de legalább zöld és szerintem sosem süti be teljes területét a Nap:  

belso-kert-2-compressor.jpg

Itt, a kerengő végén található meg a templomba vezető lépcsős bejárat. Az előtte lévő folyosó két végén egy-egy nagy fa dombormű fogad minket.  Ezek Krisztust ábrázolják. Az egyiken megmossa a koldus lábát, mintegy jelképeként a szerzetesi és általában véve az egyházi hivatásnak, ami a lélekben és testben szegények segítése. Megjegyzendő, hogy a nyomorult, akinek lábát a Megváltó vízzel és kézzel illeti, egyfajta rajongással viszonyul a tetthez: részint magát érzi megtisztelve, hogy ezt cselekszik vele, részint áhítattal van az iránt, aki ezt kegyeskedik megtenni.  

koldus-compressor.jpg

A másikon viszont a Megváltó lábát mossa meg Mária Magdolna:  

mariamagdolna-compressor.jpg

Nagyon szép faragások, ezek is az itt mindenes szerepet ellátó Giuliani művei, nekem ezek tetszettek legjobban az épületben. 

De ezekkel még nem ért véget az apátság, az más kérdés, hogy többet nem mutatnak meg a látogatóknak. Pl. a sekrestyét, amely rokokó munka. Azt legfeljebb a világhálón lehet megtekinteni.  

A templom (XII. század) belső teréről keveset tudok mondani. Nagy, gót épület, de azért tűnik furcsának, mivel a belső tere szűk, ami azt jelenti, hogy még magasabbnak tűnik a mennyezet, mint amilyen.

templombelso.jpg

Különben három hajója van, a két szélső sok érdekességgel nem dicsekedhet, csak pár sírkővel, amelyet az apátság támogatóinak ajánlottak fel.

mellekhajo.jpg

Nekik külön dicsőség volt, hogy ide is temetkezhettek. Még a püspöknek is!

sirdombormu.jpg

A végén utánérzett gótikus oltárt látunk, meg oldalt egy irdatlan méretű orgonát (az XIX. sz. elején került ide).

oltar.jpg

Nem is ezért tolong itt a nép, hanem a közepén található szerzetesi ülőhelyekért, amelyek mögött Giuliani kifaragta Jézus életének mozzanatait. Ez is, mint a külső szobrok, tökéletes munkák – bár sok eredetieskedés nélkül.  

faragvany_3.jpg

Az egyik keresztkápolnában látható egy darab Krisztus keresztjéről. Ezt a 24 cm-es darabot V. Lipót kapta ajándékként IV. Balduin jeruzsálemi királytól. Természetesen nem lehet eredeti, Krisztusnak annyi szálkája van a keresztfából különböző templomokban, hogy azokból több kereszt is kijönne. Hamisítvány, átverés, nem foglalkozunk vele.  

Ha kilépünk a belső udvarból, irány az apátság környéke. Először is javaslom, hogy nézzük meg a templommal párhuzamosan elhelyezkedő kis terecskét, amelyben ott van az I. és II. világháborús emlékmű:  

haborus-compressor.jpg

Vele szemben, közvetlenül a templom falánál pedig a szerzetesek sírjai.  Hogy őszinte legyek, e helyütt járva szinte megkívántam a halált.

temeto-compressor.jpg

Azt mondtam: igen, egy ilyen helyen érdemes lenne nyugodni. Mert mégiscsak a saját temetőm; barátok között vagyok; mindig gondoskodnak a síromról, nem kerülhet sor arra, hogy a bérleti díj lejárta után kidobálják a csontjaimat. Gyönyörű tavaszi idő volt (2019-ben járunk), tegnap esett, ragyogott a fű, kék volt az ég, s láthatólag a sírok közé senki sem merészkedett, tehát senki sem taposta le a zöldfelületet. Természetesen azért be lehet ide jutni, ha már nem zárták le kellőképpen a kovácsoltvas, derékig érő kaput…  

Találtam egy sírt, amely magyar embert rejt. Szily Ádám a neve. Nem tudtam meg róla semmit sem. Nagyon fiatalon ment el közülünk. Ez elszomorított. Idejön, hogy Isten szolgálatának éljen, aztán magyarázat nélkül elszólíttatik. Vajon gondolta-e azt, hogy rövid létének volt így bármiféle értelme?  

szily-compressor.jpg

De félre, borús gondolatok. Menjünk el megnézni a Kálvária-dombot. Mert itt van ilyen, hátul, ahová az autóbuszok turistái már nem járnak.  

kalvaria-bejarata-compressor.jpg

Egy nem meredek domb, inkább lanka emelkedik az apátság mögött, két oldalt hosszú sorban állnak a szentek mészkőszobrai. S mielőtt azt mondanánk, hogy na ja, Giuliani, hát közlöm: nem tévedünk sokat. A dombot már 1650-től kezdve erre a célra használták ünnepeken; a bécsi polgárok 1670-ben építettek a végére egy kápolnát, de ez 1683-ban elpusztult; két év múlva újjáépítették. Valamikor a következő évtizedekben építették elé a két lépcsőt, 1728-ban már említik. Néhány évvel később építették ki a Kálvária állomásait (Franz Anton Pilgram művei). A művészeti vezető ugyan Giuliani volt (1731-től), azonban a homokkő szobrokat Lukas Troger szerzetes és Josef Schnitzer faragta ki, mindketten Giuliani tanítványai voltak. A mű lényegében készen volt 1744-ben, amikor az olasz mester nyugovóra tért, néhányat azonban a halála után fejeztek be.  Bizony, már elvásott egyiknek-másiknak az arca, torz, képlékeny lények lettek a szigorú vagy elragadtatott vonásokból.  

romlott_szobor.jpg

Az út végén a kis templom vár minket.

kapolna.jpg

Alatta kétoldalt kanyarodó lépcső vezet a közúthoz.  

lemeno-ut-compressor.jpg

Alján az apátságalapító III. Lipót őrgróf fogadja a látogatókat.  

lipot-szobra-compressor.jpg

Ha jó szerencsénk van, láthatunk a sétány fölötti domboldalon szarvasokat, őzeket is. Mondom ezt azért, mert nekem volt. Ez egy zárt terület, az apátsághoz tartozhat, az állatok jól elvannak ott, persze azért biztonságos távolban pihennek az embertől.  

Érdemes még betekinteni a bejárat melletti kegyhelyre, amelynek falain modern betonrücskök mutatnak be egy angyali üdvözletet. Vagy az embert magát. Mindegy. Az alkotó neve nem foglalkoztat, maradjunk a látványnál:

emberalak-compressor.jpg

Na, de. Végigmentünk a szobrok között, s valami most feltűnhet nekünk.  Igen!  Van itt mindenféle bibliai és szentegyházi alak, de sehol egy Nepomuki Szent János! Ez felháborító! Ilyen nincs! Az összbirodalmi szent hiányozna innen? Miként lehet ez?  

Nyugi.

Van. Csak nem itt. Lemegyünk az épület elé, ahol bejöttünk, a napórához. Ott van Jánoska. Kettő is belőle a patak mentén. Az egyik az utca felé néz:  

janoska2-compressor.jpg

A másik meg egy kis kertbe.

janoska1-compressor.jpg

Ahová tilos bemenni. Mondjuk, már az első Jánoskához is, ott is kinn van a tábla. De hát olyan hívogató a kertben vagy inkább elkerített parkolóban a patak fölött átnyúló híd. Ez is szerzetesi épülethez tartozik, csak nem eresztik ránk a kutyákat…  Már csak egy látnivaló van hátra: a patak túloldalán egy lourdes-i kegyhely. Sziklafal, benne Mária-szoborral, mögötte pedig egy mélyedés a kőben, aminek belsejében egy szentkép előtt gyertyákat égetnek a látogatók.  

lourdi-compressor.jpg

Heiligenkreuznak azonban ezzel még nincs vége. Ki kell mennünk még a temetőbe, hogy megtekintsük Marie Alexandrine von Vetsera, azaz Vetsera Mária sírját, aki Rudolffal együtt Mayerlingben ugyebár. De ez egy új történet…