A tarnówi bima rejtélye

Pár hónappal ezelőtt írtam két posztot Tarnówról. Mondtam, hogy van itt még valami, ami érdekes lehet az ide- és időutazóknak: a helyi zsidóság építészeti maradványai, azon belül is a „bima”. És ennek számomra elég érthetetlen a története.

Kezdjük azzal, mit jelent ez a szó. A régi, ún. lengyel típusú zsinagógákban (amelyek a klasszikus, mai szemléletmódunkban az orthodox áramlatot képviselték) a „bima” vagy „bimah” a beltér közepén álló szószék volt; a Tóra felolvasására tartották fenn, de elhangzott ott prédikáció és szentírás-magyarázat is. Általában négy oszlop tartotta, tetővel. Ezekkel vannak tele Lengyel- és Csehország, Ukrajna, Fehéroroszország és a Baltikum üres, elhagyott, kongó zsinagógái.

Természetesen a Tarnów városában lévő Régi Zsinagógának is volt bimája. Ez hatalmas épület volt. Már 1582-ben állt itt egy zsinagóga, de az fából készült. 1630-ban építették át, ám az leégett 1663-ban, s 1670-ben kezdték újjáépíteni. 1793-ban jelentős bővítésen esett át, de 1814-ben megint leégett, megint felhúzták, majd 1878-ban totális felújításon esett át. Hogy a bimája mikor épült, nem tudni, de amikor 2006-ban renoválták, találtak a téglák között egy pénzérmét II. János Kázmér uralkodásának korából (1648-1668), szóval ez az épület legrégibb eleme volt, valószínűleg 1670 után került bele, a munkálatok közben. Fényképekkel sajnos nem igazán tudok szolgálni, merthogy alig maradt meg róla valami. Lehet, hogy egy lengyel antikváriumban lappang valami könyv, amiben teljes szépségében látható, ha megtalálom, már nyomom is a lapolvasóra, addig meg kell elégedni ezzel a netes igénytelenséggel: [1]

Méreteivel egy idő után nem tudta kiszolgálni a lakosságot, meg aztán az XIX. százat második felében – mint mindenütt – , itt is megtörtént a nagy zsidó egyházszakadás, s a neológok egy új, pompázatos zsinagógával ünnepelték meg magukat, amelyet 1908. március 18-án avattak fel.

Azt hitték, hogy ezt jó ötlet I. Ferenc József születésnapjára időzíteni (ezért is lett a neve Jubileumi Zsinagóga), de tíz évvel később, mikor a lengyel állam vette át Tarnówot, kiderült, hogy a hódolat a lengyeleknek utálatos császár előtt nem volt kifizetődő, mert innentől kezdve az Új Zsinagógáról (meg a helyi zsidókról) már nem lehetett levakarni a K.u.K.-szervilizmus bélyegét. Hát, gyerekek, ide vezet a kényszeres igazodás…

1939-ben kb. 25.000 zsidó lakott a városban, a lakosság 48 %-a. Erre emlékszik most a Zsidó utca, egy kis gyalogút a belvárosban a Régi Zsinagóga mellett.

A két nagy zsinagógán kívül persze több kisebb is kiszolgálta a lelki igényeket.

Aztán jöttek a nácik.

Azok nem sokat vacakoltak. Elveikhez hűen 1939. november 8-án felgyújtották a két zsinagógát. Az időpont nem volt véletlen: 1938. november 9-10-én volt a Kristályéjszaka, 1923. november 8-án pedig a müncheni „sörpuccs”. Szóval volt mit ünnepelni… A Régi Zsinagóga falai nem dőltek össze, ezeket 1941-ben robbantották fel. Az Új Zsinagógát azonnal levegőbe repítették a gyújtogatás után, 1940-ben a maradékát is elbontották:[2]

Ez utóbbiból egy db. oszloptöredék maradt, amely a helyi zsidótemetőben (amelyet a németek feldúltak, meggyaláztak és kivégzésekre használtak fel) Holokauszt-emlékműként funkcionál:

A temető különben így néz ki:

Végtelenül elhanyagolt, egymásra borulnak a sírok. Kapuja tárva-nyitva, ide már senki se jár. Költői a hely, mondhatni, ha nem tudnánk, hogy mitől lett az.

A zsidó lakosság persze gettóba került a belváros közepén, majd elindultak a transzportok: pár száz szerencsésen kívül senki nem élte túl a német megszállást. Gondolhatnánk, hogy erről emlékszik meg egy kompozíció a volt zsidó rituális fürdő előtt.

De nem… Mert ott van középütt egy háromszögben a nagy P betű. Ezt nem a zsidóknak állították emlékül, hanem annak a 753 politikai fogolynak, akiket 1940. június 14-én innen vittek el Auschwitzba. (A szemben lévő rituális fürdőben gyűjtötték össze őket.) A túlnyomó többségük nem zsidó, hanem lengyel volt, 728-ban érkeztek meg a koncentrációs táborba, kb. 200-an élték túl a háborút. (Alkotó: Otto Schier, aki nevével ellentétben nem német volt, hanem egy tarnówi lengyel szobrász; felavatták 1975. június 14-én.)

A fürdő (az 1904-ben átadott mór stílusú mikve) most így fest:

A háború után közfürdő volt, aztán áruház, most van benne ételkiszállítás, pizzéria, éjszakai bár, táncterem, miegymás… (Viszont a főtéren van zsidó néprajzi kiállítás is az egyik múzeumban.)

Szóval: mindenki elpusztult, az épületek lerombolva. A Régi Zsinagógából éppen úgy semmi nem maradt, mint az Újból.

Illetve egy valami igen: a bima.

Az ott árválkodott a maradványok között évtizedeken át. 1987-ben egy pagodaszerű tetőt emeltek fölé, majd kőlapos teret alakítottak ki körülötte, ahol most a történelmi fogékonysággal még nem rendelkező lurkók rugdossák a lasztit. Útitársam habzott a dühtől, hogy hol vannak a hülye szüleik, akik ezt megengedik; nem mondták meg kölykeiknek, hogy ez nem játszótér?

Hát igen, sóhajt erre az utazó, micsoda tragédiát rejt e hely, készít öt képet, és megy tovább.

De álljunk meg egy gondolatra!

Kerek ez a történet? Minden a helyén van? Minden klappol? Nincs semmi kérdés?

A gondolatok ébresztéséhez javaslom a következők felidézését. A németekről, azokon belül a nácikról az embereknek az az elképzelése, hogy mindent a végletekig tökéletesen igyekeztek megoldani. Ha alkotni akartak, azt határidőre és feszes minőségben csinálták meg; ha pusztítani, akkor kő kövön nem maradt.

Szóval: az Új Zsinagógából semmi nincs, csak egy oszlopmaradvány, az sem az eredeti helyén, hanem az izraelita temetőben. A Régi Zsinagógából viszont megmaradt a bima. Négy vaskos oszlop tetővel! Hogy lehet ez?

Kezdjük az elején. A Régi Zsinagóga tehát leégett. Így nézett ki utána (a forrás szerint 1941-ben): [3]

1943-ben így festett a táj pusztítás után:[4]

Szóval a bima, az megmaradt. És nem arról van szó, hogy valamikor összerakták volna. Nem: ez mindig így állt.

Hm.

Nem volt pénz robbanóanyagra? Ezt a felvetést elvethetjük. Talán a németek holmi spontán fellobbanó spiritualitás miatt úgy gondolták, hogy az Ige székét mégsem…? Gyermeteg képzelgés. Esetleg figyelmeztetésnek szánták, hogy így jár, aki szembe szálll velük? De mi volt a célközönség? Nem élt már zsidó a városban, a lengyelek meg látták, hogy mi történt itt, s még örültek is neki. Egyszerű nemtörődömség? Ezt a Wehrmacht nyugodtan kikérheti magának, s igazat adok neki.

Valakinek valami ötlete?