Ez a kis falu (vagy inkább csak házcsoport) Magyargradis mellett van. Valamikor, az IX. század végén, Rasztyiszlav és Szvatopluk szláv fejedelmek idején a Nagymorva Birodalom központja volt. Mármint az egyik, mert a szlovák történészek Nyitrának követelik ezt a titulust. Nem az én dolgom az igazságtétel: döntsék el ők. (Az XX. században nagy ásatásokat indítottak a csehek a függetlenedés után, hogy megtalálják Rasztyiszláv és Szvatopluk fővárosának a maradványait, így e terület az ószláv archeológiával foglalkozók nagy, kedvenc terepe. Ebből azonban a templom környezetéből szerencsére semmit sem látni.) A történésszakma azonban Velehrádot tartja a központnak, én meg ebbe belenyugszom. Most így néz ki:

Címnek azért adtam a "cseh Esztergom" nevet, mert ez volt a csehek (morvák, szlovákok) első püspöksége, mint nálunk Esztergom. Egyébként a faluban nem székel már püspökség, szakrális hely, nem hatalmi központ.

Mindenféle néven hívták a helyet következő évszázadok alatt, először Veligrad volt, aztán lett Velgrad (1209), Velegrad (1220), Villegrad (1232), Velehrad (1247). 1205-ben itt jött létre az első cisztercita monostor Morvaországban. A kolostor építése a század második felében indult, majd az XVIII. században nagyarányú barokk átépítésen ment át. 1784-ben persze innen is kiebrudalták az atyákat, végül a jezsuiták szerezték meg 1890-ben, s 1950-ig működtek itt. Akkor államosították az egészet, csak az 1990-es évek elején tudtak visszatérni ide a jezsuiták. 1990 április 22-én itt járt II. János Pál pápa is, aki a monostort és a templomot a keleti és nyugati Európa közötti átjárónak nevezte. Ő már 1980-ban Európa társ-védőszentjeivé nyilvánította Cirillt és Metódot, akik itt fejtették ki a működésüket. Cirill kevésbé, Metód inkább.

De mitől is olyan megkülönböztetett hely ez a bazilika és ez a monostor? Nos, itt uralkodott a félig frank (német-római) függésben lévő Rasztyiszláv, aki III. Mihály bizánci császártól kért segítséget azért, hogy népe elnyerhesse a pápától a szláv nyelvű liturgia jogát. A császár egy papi hivatást választó testvérpárt küldött hozzá 862-ben: Konstantint és Metódod, bár az előbbit ma már mindenki Cirillnek ismeri – ekkor azonban nem ez volt a neve, a Cirillt csak később vette fel, amikor testvérével együtt Rómába mentek. A templom melletti szoborsorban jelenleg így néz ki, azaz így álmodták meg az alakját: 

Szent Metód pedig a barokk elképzelése szerint így nézett ki: 

863 és 866 között tartózkodtak az itteni fejedelmi udvarban, közben szlávra fordítottak egyházi könyveket és tanították a helybeli papoknak az általuk kitalált (görög betűkbők egyéniesített) szláv írást. 866-ban azonban pápai parancsra Rómába kellett menniük (mondhatni: munkaértekezletre), ugyanis egyre inkább meggyűlt a bajuk a frank (német) főpapokkal, tételesen a terület fölötti szellemi joghatóságra igényt tartó salzburgi érsekkel. Tudni kell, hogy a salzburgi érsek gyűlölte mindkettejeüket, mert megértette, hogy működésük előbb-utóbb önálló szláv egyházkerület létrehozásával fog járni, s a maga nacionalista gondolkodásával ezt képtelen volt elviselni. Vele együtt éreztek a német papok, mivel a szláv liturgia bevezetésével veszni érezték azt, hogy ezekre a területekre is kiterjedjen, vagy inkább fennmaradjon a hatalmuk. Emellett egy dogmatikai kérdés is nyugtalanította őket: a német egyház a latin nyelvű liturgiát tartotta fenn, s érthetetlennek tartotta, hogy engedhetik meg maguknak a szlávok, hogy ettől saját nyelvhasználattal eltérjenek – ezt egyfajta egyházszakadásként értelmezték. 

Rómából Cirill már nemt ért vissza (akkor vette fel ezt a nevet), ott is halt meg, ott van a sírja. Metód azonban, mint frissen kinevezett össz-szláv érsek igen. Metódot azonban (hála az áskálódó salzburgi érseknek) hazafelé menet zsinati perbe fogták a Birodalomban, két és fél évi raboskodás után azonban a pápa egyenes utasítására el kellett őt engedniük. Ezek után Metód 873-tól kezdve több-kevesebb megszakítással tartózkodott itt, Velehrádban, s 885. április 6-án itt halt meg. Addig tanított és fordított, meg persze védte a szlávok érdekeit a németek és a frankok ellen. Halála után a német püspököknek azonnal sikerült elérniük Szvatopluknál, hogy a szláv nyelvű liturgiák betiltassanak. Szvatopluk hatalma ingékony volt, s gyorsan teljesítette a követeléseket: Metód követőit, akik akaratának nem engedelmeskedtek, üldöztél és gyilkolták, tovább is álltak innen. Ennek köszönhető, hogy a mai napig nem tudjuk, hol van eltemetve: eredetileg a Magyargradis fölötti dombon álló templomban helyezték el a testét, de aztán gyorsan el kellett onnan távolítani, s azóta nyoma veszett. Csak a néphit, és az egyházfiak gondolták azt, hogy nyilván máshol nem lehet, csak Velehrádban. Erre azonban semmiféle bizonyíték nincs. Akit érdekel, hogy néz ki Metód első sírhelye, annak ajánlom ezt a posztot, bejártam a helyszínt, még ha csak tévedésből is. 

Mivel ők ketten voltak a szlávok hittérítői, a fejedelmi központ menet közben elpusztult helyére telepedő ciszterci szerzetesek nagyon meggazdagodtak az általuk is élénken táplált testvérpár–kultuszon, főleg azon, hogy Velehrádba szerveztek zarándoklatokat, az meg mindig az üzlet fellendülésével járt. Ebben fennakadást csak a huszitizmus okozott, mert 1421. január 12-én a feldühödött lázadók betörtek a rendházba, Jánost, az apátot és négy szerzetest a a kincsei között égették porrá – aztán, hogy teljes legyen a munka, az egész épületegyüttest felgyújtották. A ciszterciek 1434-36 között települtek ide vissza. 

A következő kellemetlenség a Harmincéves Háborúban érte a testületet, amikor a megszálló csapatok vagy kifosztották őket, vagy itt szállásolták el magukat. 1623-ban pl. Bethlen Gábor… 1681-ben leégtek megint az épületek; majdnem száz évbe tellett a kolostor (1681-1769) és a templom (1686-1735) teljes újjáépítése, amely a maga 86 méterével Morvaország leghosszabb temploma lett.

Ez utóbbi tervezője, a kor jó szokása szerint, amikor is fél Közép-Kelet-Európa meghívásos alapon az olasz másodosztályból dolgozott, Giovanni Pietro Tencalla (1629-1702) volt, a belsőépítészet fő munkálatait Baltassare Fontana (1661-1733) végezte. 1927-ben kapta meg a Bazilica Minor rangot XI. Pius pápától. A csehek (és általában a szlávok) számára Cirill és Metód miatt kitüntetett ez a hely a maradék közös történelmükben, miattuk rendszeresen vannak itt erre utaló pánszláv ünnepségek, még zarándokszállást is fenntartanak. 

A falu közhelyes, említésre sem méltó, mint mondtuk, pár utca az egész, 1.200 lakosa van. A templom (hivatalos nevén: Szűz Mária és Cirill-Metód Bazilika, 1927-kapta meg ezt a rangot, igaz, csak Basilica Minorként) az érdekes  - de leginkább csak kívülről, s onnan is azért, mert hatalmas az átlaghoz képest. A magassága nem, de a hossza annál inkább, kb. két átlagtemplomnyi teret foglal magában. Belseje a mérsékelt, higgadt barokk templomoké, csak hosszában nagy. Az alkony ellenére meglepően világos volt a többosztatú tér. Szt. Cirill és Metód szobra természetesen innen sem hiányozhat. 

Előtte nagy tér, közepén egy hatalmas, fémből készült kettőskereszttel (ez a térítés jele volt a szlávoknál, ez került bele a magyar címerbe is), ezt a pápa 1990-es látogatására építették. 

Vele szemben, a tér túloldalán szobrok sora vonul egy fal mellett, az egyház nagy szentjei, köztük természetesen Cirill és Metód, mint ahogy már előbb bemutattam őket, de akkor most egy emléktábla jöjjön róluk: 

A bazilika alagsorában (a templom hátsó falánál lehet megközelíteni) található meg az egyház XX. századi vértanúinak az emlékhelye. Az 1421-ben elpusztult bazilika kövei is itt találhatóak meg. 

Van továbbá itt (mármint a tér végén) egy XIII. sz.-i templom (a „Cirilka”), amelyet most időszaki kiállításokra használnak. Ez eredetileg nem így nézett ki, az XVIII. századba alakították át gótikus stílusúvá Joses Lippert építész irányítása alatt, de jelenlegi alakját 1859-1863 alatt nyerte el – szóval nem igazán eredeti: 

A bazilika környezete maga a béke és a nyugalom: érdemes körbesétálni, mivel bár a konostor fallal van körbevéve, de fél óra alatt megnyugtató élményt nyújt a békés barokk építménytömb, amely ráadásul használatban is van, óvoda, általános iskola, gimnázium működik benne. 

Folyócska és ápolt park veszi körbe hátulról, ahol egy Mária-szobrot is látunk. Szomorú, hogy így ki van vetve a megszentelt környezetből, a lakóházak előtt áll, észre sem veszik: 

Pár száz lépéssel mögötte kis kegyhelyet is látunk az erdő mentén (a franciák ajándéka a közelmúltból): 

Habár az út vége gyanúsan valami zsiliphez vagy vízátemelőhöz vezet, ne aggódjunk, kis híd vezet vissza a bazilika háta mögé. Az ottani melléképületben szociális otthon van. Soha jobb helyet az elmúláshoz.