Egy nyitrai takarítónő karácsonya

Még 2020 augusztus 31-én történt.

Álltam a nyitrai belvárosban a Szűz Mária imádata-templom kapujánál és kíváncsian nézegettem a főoltárt, érdekesnek nézett ki az apostolok szobraival.

panna1_masolata.jpg

Belépésem morális akadálya egy fiatal, elszánt tekintetű kis nő volt, aki éppen felmosta a kőpadlót. Eszembe jutott a rendőrvicc, amiben a járőr bejelentkezik a központba, hogy itt van a riasztás helyszínén, egy néni megölte a férjét, mert az rálépett a frissen mosott padlóra.

     - Tartóztassa le!

     - Nem merem. Még nem száradt fel…

Én azonban úgy gondoltam, hogy csak ezért nem jövök vissza legközelebb, ezért lábamat ráhelyeztem a csillogó kőre, és a leglágyabb angolsággal közöltem a nővel, hogy én most ide bemegyek…

Mondta, hogy tessék csak. Magyarázatként hozzátettem a fentiekhez, hogy a főoltár érdekel.

panna2_masolata.jpg

Zagyva angolsággal válaszolt, a ragozatlan főnevekből és igékből megértettem, hogy az ott kérem, nem érdekes, az csak fa meg kő, mutat ő nekem egy igazán szép valamit, s intett, hogy kövessem.

Középkori táblakép rémlett fel a szemem előtt, esetleg egy barokk freskó, ehhez képest odalépett a szenteltvíztartó melletti asztalkához, és a kezembe nyomott egy kétrét hajtott papírdarabot, rajta Szűz Máriával. Holland nyelvű címlap, szlovák szöveggel.

    - Panna Maria – mondtam szlovákul. (Kb. ennyit tudok.) Ő bólintott, s közölte, hogy Panna Maria megvéd mindentől, tegyem el. Zsebembe csúsztattam a lapocskát, aztán mondtam, hogy most a főoltárt fogom megközelíteni.

Ott egy öreg apáca küzdött a felmosóronggyal, de tudomásul vette a jelenlétemet.

Ami egyébként a látványt illeti: a templom elég rejtélyes némely elemének az eredetét tekintve. Addig nincs titok, hogy 1854-ben emelték.

panna3_masolata.jpg

Az már inkább ebbe a körbe tartozik, hogy ki készítette a főoltár képét. Annyit tudunk róla, hogy „a bécsi Schiler”. A tizenkét apostol alkotója szintén ismeretlen.

Akkor tűnt fel az a hatalmas Krisztus-szobor, amelynél nagyobbat még templomban nem láttam. Kifelé menet megkérdeztem a hölgyet, hogy ez honnan van?

panna4_masolata.jpg

Elkezdte magyarázni, hogy amikor itt járt II. János Pál, akkor adományozta a templomnak egy környékbeli fafaragó. A pápa 1995-ben Janíkovce faluban szabadtéri misét tartott, ott állították ki a faragványt, a templom belsejébe a látogatás egy éves évfordulóján került. Az alkotó neve megint ismeretlen. Fura.

De takarítónőm a fentiekhez rögtön hozzátette, hogy mindez nem érdekes, viszont Panna Maria, aki a zsebemben lapul, az. S ekkor megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mikor hallotta, hogy Hungary, rögtön átváltott magyarra:

    - Hát miért nem ezzel kezdte?

Gondoltam, azért, mert ez már nem a magyar nyelvterület, ilyenkor az angollal próbálkozom, általában bejön. Különben a magyarja olyan volt, mint az angolja, de azért megértettük egymást.

Kérdezte, hogy jártam-e fenn a várbeli Szent Emerám-székesegyházban. Feleltem, hogy igen. Erre büszkén kihúzta magát:

    - Felvettek oda munkára, a jövő héten kezdek. Magát a székesegyházat fogom takarítani!

Eszembe jutott, hogy hányszor sajnálnak le embereket azért, mert „nem vitték sokra az életben”. Nos, ez attól függ, honnan indult az illető. Ő, Isten szegény félkegyelműje, láthatólag kissé szellemi fogyatékos, eljutott odáig, hogy immár a székesegyház kövezetét fogja megszabadítani a szutyoktól. Nem szabad erre vállat vonni, legyinteni vagy mosolyogni rajta.        

Úgyhogy megdicsértem és jó munkát kívántam neki, s mondtam, hogy ha ott járok legközelebb, talán majd találkozunk. Integetve búcsúzott tőlem.

Amikor beültem a kocsimba, hogy hazainduljak – hosszú volt az út hazáig – , a zsebembe nyúltam, és hát ott volt Panna Maria. Forgattam az ujjaim között, aztán becsúsztattam az ingzsebembe a szívem fölé, ahol a forgalmit tartottam.

Sosem lehet tudni.

panna5.jpg

(A történet csak azért jutott megint eszembe, mert Karácsony van, takarítónőm tehát biztos már a Szent Emerámban dolgozik. Sok dolga lehet most: fenyőágakkal díszíti az oltártér vasrácsát, ünnepi díszeket pakolgat ügyes hálózatokba, portalanítja a festmények kereteit, s dupla erővel mos fel az éjféli misére, ahol a püspök fog celebrálni. Bizony! A püspök úr maga!)  

Címkék: Szlovákia, Nyitra