Aki ráér és (főleg) van néhány gyereke, menjen be az Innsbruck mellett negyedóra autóútra lévő Wattens városka határában lévő a Swarovski-kiállításra. Nem múzeumba! Mert ez nem az. Aki arra számít, hogy az óriási (és jellegtelenül modern) gyártömb mellett 1995-ben megnyitott helyiségcsoport múzeum lenne, meg fog lepődni – mégpedig keserűen. (Főleg, ha belegondol a belépti díjba: 2018-ban 19 € volt felnőttnek.) 

Pedig csábító a nagy, növényzettel befuttatott, világító kristályszemű arcot formázó be– és kijárat. Érdekes egyébként, hogy nem a hattyút nyírták ki a bokrokból, pedig 1989 óta ez a cég jelképe. 

Szóval, ha valaki szeretné megtudni, milyen technológiával készülnek a Swarovski-kristályok 200 méterrel odébb, avagy mi ennek a gyárnak a története, ilyet itt hiába keres: csak a végén, amikor bejut a hatalmas eladótérbe, talál két tárlót, amely vázlatosan mutatja be ezt, de szigorúan csak a történetet, s azt is leginkább néhány fényképpel és irattal illusztrálva. Megtekinthetjük a végén Elton John koronáját, azonban a gyáralapító Daniel Swarovski úr (1862–1956) mellszobra már csak a prémium termékek üzlethelyiségének a mélyén van elrekkentve. (Bejárat mellett balra. A városban van egy teljes alakos szobra is.)  

Pedig hát neki köszönhető itt minden. 1892-ben Daniel Swarovski, ez az Észak-Csehországból származó (de lengyel ősökkel rendelkező) üvegcsiszoló kisiparos feltalált egy villanyárammal működő gépet, ami képes volt az ólomüveget precíziósan vágni, de szebben és gyorsabban, mint a kézimunka. 1895-ben erre a gépra alapozva nyitotta meg itt az üzemét. (A folyó miatt. Víz kellett neki, a csiszoláshoz sok kell.) Közben jött a fenti titkos kristály maga, s ezzel lettek unikálisak a gyár termékei szerte a világon.  

Ez az anyag látszatra az ugyanolyan, mint az üveg. Na, jó, végső soron az is, de mégis kissé más. Mert a cég nem a fénytörés élénksége és a sziporkázás miatt évszázadok óta ólom-oxiddal dúsított üveget, vagyis szimpla ólomkristályt kezdett gyártani, hanem egy, még ennél is finomabb, tisztább, buborékmentes anyagot, ami kvarchomok és titkos ásványi hozzávalók felhasználásával készült; ezek kiléte és pontos aránya most is hétpecsétes gazdasági titkot képez, nem szabadalmaztatták, mert akkor a védelmi idő lejártával ezek közkincsekké váltak volna; maradnak az ún. know-how kategóriájában, viszont pontosan emiatt senki idegen be nem léphet a Swarovski-gyár ajtaján. 

Ehhez persze reklám is kellett. Swarovskinak az volt az elve, hogy „gyémántot mindenkinek”, s ha az nincs, akkor kap ilyen tökéletesen homogén üveget, de olyan rafináltan megcsiszolva, s olyan tiszta fénnyel, mintha drágakő lenne. Ez bejött – de sokáig csak a szegényebbek körében. Az alapító azonban még megélhette, hogy Marilyn Monroe 1953-as filmjének (Gentlemen prefer Blonds) varieté-jelenetében elénekli, miszerint „A gyémántok egy lány legjobb barátjai” („Diamonds are a Girl’s Best Friend”), mert akkor, ami rajta ragyogott, mind Swarovksi-termék volt: 

Szintén sokat dobott a népszerűségen, amikor Monroe 1962. május 19-én Kennedy elnöknek nagy nyilvánosság előtt önnön szexuális kipárolgásától félájultan elgügyögte a „Happy Birthday, Mr. President” c. dallamot, mert akkor, ami nyaktól talpig villogott a ruháján, a wattensi gyárból került rá, tételesen 2.500 darab apró kristály. (1991-ben egy aukción 1.260.000 dollárért adták el.)

Azóta is töretlen az évente többször megújuló kollekciók népszerűsége, a cég Ausztria egyik húzóneve, márcsak turisztikai szempontból is, mert megnyitása óta 2018-ig kb. 11.000.000 látogatót nyelt el a domboldal. 

Becsületére váljon: eleve nem úgy hirdeti magát, mint ami alkalmas lenne egy üzemi és üzleti filozófinak a megismerésére. Neve az, hogy „Kristályvilág” (Swarovski Kristallwelten), s bevallott célja az, hogy a cég termékeinek tematikusan összeállított látványával szórakoztassa a látogatókat.  

Minden egyes szoba fuldoklik a kristály-installációktól, amelyeket látványosan világítottak ki, hangosítottak be, továbbá adtak hozzájuk még itt-ott parfümöt is. A sötétségen nem kell csodálkozni, itt az alapszín a fekete, egy domb mélyén vagyunk, természetesen fény nélkül. Viszont láthatjuk tehát a Napot (égővörös gomb a sötétben izzva):  

Az erdőt (sűrű üvegfa-oszlopok levelekkel, mintha egy nyírfaerdőben sétálnánk, de a mögöttük lévő üvegfal adja csak erre a távlat illúzióját). Egy termet, amelyben ember egy idő után megzavarodottan érzi magát benne, merthogy semmi másból nem áll, csak tükörből:  

Van olyan része is, amelynek semmi köze a kristályhoz, csak a padlón lévő fényfoltokra kell lépkedni, és akkor kigyúlnak előttünk újabb foltok, meg az utánuk a következők, amíg a folyosó végéig nem érünk:

És még folytathatnám.  

Vannak jól és kevésbé ízlésesen sikerült mutatványok – ez utóbbira lehet felhozni a Szerelem-termet (a legrosszabb Pomádé-paródia):  

Továbbá a vége felé egy helyiséget, amelyben a világ békeszerető nagyjai (Kofi Anan stb.) oktatnak ki minket filmen a szeretetről – ami persze nem rossz dolog, csak épp hogy kerül ide ez a téma? Az embernek önkéntelenül az jut az eszébe, hogy mivel lehet eladni mindent? Hát ezzel és ebben a sorrendben: 1) nácikkal, 2) sorozatgyilkosokkal, 3) macskákkal, 4) a világbékével, 5) kommunistákkal, 6) az aktuális miniszterelnökkel. Aki ezekre teszi a lapot, az sokat nem tévedhet, elegendő ennek bizonyítására csak egy napon át legelni a facebook rétjein. Itt most éppen a világbéke (meg a szeretet) volt soron. Mondtam én, hogy ez tetszeni fog a gyerekeknek…  

Láthatunk továbbá még kristályból készült fenyőfát:  

Továbbá a bejáratánál a Giantot (az Óriást), ami egy hatalmas csiszolt kritálytömb, félig a földbe süllyesztve. (Ezen túlmenően nincs benne sok érdekesség.) Meg még makett-épületeket is, pl. a moszkvai Lenin-mauzóleumot:  

Összegezve hát: kedves látványvilág, de leginkább a 14 éven aluliak élvezhetik. Már ha tudják, hogy mi az a szerelem, meg a világbéke, meg mi az a Lenin, akinek mauzóleuma van. Viszont egy dolgot biztos megtudnak a végén. Mikor kimennek a kiállításból, láthatják az árcédulákon, mennyibe kerülnek itt az ékszerek. A tanulási folyamat akkor indul be, amikor megkérdezik a szüleiket, hogy azt az izét ott megveszik-e nekik.

Tanulságos túra lesz.