Cittadella városa Padova fölött van; kb. olyan jellegű és sivárságú, mint Palmanova, bár egy fokkal annyival jobb, hogy benne itt-ott vannak nyíltszíni zöldfelületek. De ez a város is erődnek épült, pont, mint Palmanova, csak évszázadokkal korábbról. Az eredmény azonban ugyanaz: egy hadászatilag fölösleges, de ma már nagyon figyelemreméltó látványosság, a „riadt lakosság önkéntes börtönben” hangulatának maradandó önkifejezése. 

Kezdjük a város nevével. A „citadella” nálunk azt jelenti: egy erődítmény utolsó védelmi vonala, a belső (felső) vár. A mivel az ilyenek általában magas helyekre települtek, ez volt a legmagasabban fekvő rész, így a citadellát fellegvárként azonosították. Végül azonban minden sokszorosan megerősített erődöt, mélységi tagolású katonai helyet ilyennek kezdtek nevezni, így lett pl. citadella a varsói és a breszti erőd is, holott mindkettő síkvidéki jelenség. A budapesti Citadella ebből a szempontból kakukktojás, mivel nem belső vár, csak magasan fekszik, s nincs is többszörös védelmi vonala. Na jó, de honnan e szó, hogy „citadella”? 

Valószínűleg nem innen, ez csak egy volt a „citta della” között. A „citta” olaszul várat, várral bíró települést jelent, mint nálunk; a „della” azt, hogy –nál, -nél, valami mellett, mentén, oldalában, ott, ahol vagy ilyesmit. Hogy itt mi volt ez az „ilyesmi”, azt nem tudtam felkutatni. Majd egy olaszos megmondja, ha idetéved. 

A települést 1220-ban kezdték el építeni padovaiak, hogy ellensúlyozzák Castelfranco Veneto várát, ami innen 13 km-re épült ki, ezt az ellenséges Treviso kezdte el építeni 1195-ben. Rögtön körbehúzták 14-16 méter magas falakkal (tégla külső, kő belső, mész), amelyek szélessége kb. 2 méter. Négy kapu a négy égtáj felé, 30 méteres őrtornyok (16 db.) egymástól szabályos távolságban, előtte vizesárok. Hossza 1.461 m. Évtizedeken át épült a város és a fal, benne rácsszerkezetű utcákkal, s végül jogosan mondhatták rá a padovai polgárok: na, ez bevehetetlen! 

Ezt nem igazán tudták letesztelni, mert ezt a vár-várost valahogy sem akarta senki sem megostromolni. Viszont jöttek-mentek ostrom nélkül is az urai (Scaligerik, Viscontik), majd a 1406-ban a Velencei Köztársaság, amely már nem vette komolyan az egészet, ezért építette ki Palmanovát, ezt a városalapítási tévedést. 1483-1509 között nem tartozott a Serenissimához (egy helyi zsarnok uralkodott benne). Egyetlen rongálódása az volt, hogy a cambriai liga (a Velence elleni nemzetközi szövetség) 1509-1510-es csatározásaiban meglövöldözték egy helyen, s fala megrongálódott. Kiderült, hogy az ágyuk ellen e korábban oly távolságtartó erőd védelmi képessége immár hajítófát sem ér. 

A fal ma az egyetlen említésre méltó látnivalója a helynek. Egyébként a város belsejében van helyőrségi palota (Palazzo Pretorio XVI. századi freskókkal), katedrális (XVI. sz.), s annak kiállítása. Érdekes látvány fentről egy sportpálya. Nem önmagában, csak a hely tőle elütő szelleme miatt. 

Kik ne menjenek fel a falra? Akik szédülnek a magasságtól, továbbá a mozgáskorlátozottak, nekik itt nem osztottak lapot, a felső járat nem egyenletes, hol fel, hol le kell menni róla vaslépcsőkön. Bejárása kb. 1,5 óra. Két kapunál lehet felgyalogolni rá (lift nincs), az egyik a Porta Bassano, a másik szemben van, az a Porta Padova. Díja pár olcsó € – mondjuk, ezért a látványon kívül nem is kap mást az ember. De megéri, eredeti élmény látni ezt az önmagában bezárkózott mikrovilágot. A padovai kapunál van kis gyűjtemény a várról (a Museo Archeologico, korábban Máltai Torony, ami a maga korában kínzókamra és börtön volt). Ez afféle kötelezően fenntartott program a turistáknak, néhány szerény kiállítóhelyiséggel, hogy ha már fel- és lemennek ide a népek, akkor lássanak a falakon kívül is valamit. 

Be lehet menni autóval, én azonban a külvárosban álltam meg, azaz a fal szomszédságában lévő utcák egyikében. Mert a köréje települt új (és teljesen jellegtelen) városnak van kb. 20.000 lakosa: a vár és a város között azonban szerves egység nem alakult ki. Nem is lehetséges, különben hová lenne a Nagy Fal varázsa?