Talán nem kell kifejteni, hogy micsoda pusztítást végzett a II. Világháború a varsói zsinagógák között – ezek voltak a nácik legmegvetettebb célpontjai. Ezt jelzi, hogy „ünnepi pillanatként” Jürgen Stroop, a gettófelkelés leverője személyesen repítette levegőbe a varsói nagy zsinagógát 1943. május 16-án. (Ennek helyén most az ún. Kék Felhőkarcoló – lengyelül: Błękitny Wieżowiec – áll.) Általában azt szokás mondani, hogy egyetlen imaház maradt meg a városban, ez pedig a Nozyk Zsinagóga (Synagoga Nożyków), de ez nem teljesen igaz: csak a Visztula bal, ostrom- , felkelés- , lázadás- és megtorlás-sújtotta partján volt utolsó túlélő ez az 1898-1902 között felhúzott épület.  

A Nozyk Zsinagógát 157.000 rubelből 1898-ban kezdték el építeni, és 1902. május 12-én nyitották meg az orthodox közösség számára. Romantikus stílusban lett tervezve, bizánci és mór elemekkel. Nem mondhatni, hogy sok embert szolgált volna ki: a férőhelyek száma a karzattal együtt nem volt több, mint 350.

Ezt is súlyos károk érték, mivel a németek 1939-ben előbb megbombázták, majd a gettó része lett, de 1941-ig takarmányraktárként és lóistállóként funkcionált. 1941. május 20-án a megszállók három zsinagóga megnyitását engedélyezték, egyike volt ezeknek ez. A gettófelkelés után a németek továbbra is korábbi céljaiknak megfelelően használták. A Varsói Felkelés alatt nagyon megrongálódott, de a falai állva maradtak. Helyreállították, s vallásgyakolási helyként 1968-ig volt használatban. Akkor bezárták, a megmaradt közösség máshol gyűlt össze. 1977-től kezdve viszont felújítás kezdődött el, igyekeztek helyrehozni az eredeti állapotát, továbbá hozzáépítették a keleti melléképületet, s jelenleg ez a lengyelországi, egyben a varsói zsidóság adminisztratív központja.  1983-ban nyitotta meg újra a kapuit a politikai változásoknak köszönhetően.

A zsingagógát egyfajta kegyeleti helyként érdemes csak megtekinteni, mivel belsejében semmiféle fontos látnivalót nem találunk: szépen, illedelmesen helyre van állítva, azonban dísztelensége elzi, hogy ez eredetileg sem szolgált nagy központi, reprezentatív célokat. A bejutás ingyenes, csak az imateret lehet megtekinteni; viszont őrség vigyázza a kapuk mögött, ellenőrzőpontokon juthatunk be, és ne nagyon kapkodjunk a zsebünk felé, mert még félreérti az őr, akinek pisztolya van. És a belépés pénzbe kerül – jelenleg ez 10 Zloty.

Mellette egy hatalmas felhőkarcoló nyúlik az ég felé. 

Nos, ha azt gondoljuk, hogy ez valami méltatlan ötlet az érzéketlen külvilág részéről, akkor legyünk óvatosak: maguk a zsidók is helyeselték ezt a városépítési tendenciát 2007-ben, amikor bejelentették, hogy szeretnének egy magánberuházású felhőkarcolót (egy kék színű, vitorla alakú épületet) látni a zsinagóga mellett, mégpedig olyat, ami fizikailag ahhoz kapcsolódik. Annak látványa eltiporta volna a zsinagógát a méreteivel, viszont anyagilag felhúzta volna a hitközséget.

Csakhogy ott volt a mikve...

Méltatlan a fényképre. De ez a Zsinagóga mögött árválkodó, semmitmondó épület, amely leginkább egy hőközpontnak vagy raktárnak néz ki, lepődjünk meg, műemlék, valamikor rituális női fürdő volt, de semmiféle építészeti értékkel nem bír, vagy még annál is kevesebbel. A varsóiak gúnyosan Fehér Háznak nevezik a színe miatt... Ennek helyére gondolta el a dinamikus hitközség a toronyházat. 2013-ban a korábbihoz képest már egy mérsékeltebb ingatlanfejlesztési gondolattal álltak elő: „csak” egy 20 emeletes (80 méteres) irodaépületet akartak a helyére felhúzni. De a konok varsói műemlékvédelemnél megbukott a dolog, ráadásul a mikve mögött 2013-ban épült egy felhőkarcoló, amellyel együtt viszont az új projekt túlzsúfolttá tette volna a környéket.

A helyzet ugyanis az a Zsinagógával, hogy az már a század elején is igen jó, központi helyre épült – de miután elkezdődött a Varsó belterületét elárasztó felhőkarcoló-korszak, a telke hirtelen a város legdrágább befektetési helyén találta magát a Fehér Házzal együtt. Szóval: Varsó egyik legértékesebb, legforgalomképesebb helyén áll Varsó legérdektelenebb zsinagógája. És persze az az elpusztíthatatlan mikve is...