Az észak-morvaországi Holešov városa kicsi és ámélkodtató műemlékekkel nem dicsekedhet. Központjában áll a kastély. (Fotó: Jiří Bureš.) 

Első említése 1245-ből származik, ekkor vár volt; a huszita háborúban lerombolták, csak néhány részlet maradt meg belőle a földszint nyugati szárnyán (felismerhetetlenül). 1574-ben egy későgótikus kastéllyá alakult, ezt meg a svédek rombolták le a Harmincéves Háborúban (1643). Az új kastély ez után épült fel, 1651-től új gazdája (egy Johann von Rottal nevű gróf) Filiberto Luchese bécsi illetőségű olasz építészt bízta meg a rekonstrukcióval. Habár 1674-ben már készen állt az első emelet, a második befejezetlen maradt. Mai alakját 1750 körül nyerte el, bár még a klasszicizmus és a szecesszió is hatott rá. Volt benne növénykert, udvari színház is. Államosítására 1948-ban került sor. 

De mindez nem nyújt sok látványosságot. Nem jártam benne (azért minden cseh kastélykába nem váltok jegyet), de a fényképek alapján belső terei üresek; az egészet leginkább rendezvényekre lehet bérbe adni. Nem csoda, hogy alig nézik meg a turisták, naponta csak három séta indul a belsejébe; barokk, ókori témájú falifestményei kellemesen vidékiek. A kertje kicsi, érdektelen. 

A helyi érdekesség valami egészen más a város határában: az Ózsinagóga. 

Tudni kell, hogy Holesov két városból állt: az egyikben zsidók laktak, a másikban keresztények. A zsidó város önigazgatással bírt. Az XIX. sz. közepén itt 1.700 ember élt, s amikor e tájban egyesítették a két várost, „nagy Holesov” lakosságának egyharmadát alkották. Ennek a városrésznek 103 háza volt, ebből ma 45 van épségben. Habár sok helyen olvasni, hogy itt egyetértésben élt a két lakosság, ez nem teljesen igaz: mert volt itt pogrom 1774-ben, 1899-ben és 1918-ban is. A Holokauszt a hátramaradt pár száz zsidót elsöpörte; utána még megpróbálkoztak önálló élettel, de az 1960-as években annyira lecsökkent a számuk, hogy végül a brünni egyházközségnek rendelték őket alá. 

A zsinagóga a nevét (Šach) nagy rabbijának, Sabbataj Cohennek (1621-1662/63) köszönheti. Krakkóban adták ki élete főművét, egy vallási kommentárt, a Siftei Kohen c. könyvet, amit mindenki csak Shakh-nak hívott. A régi zsinagóga 1560-ban leégett, ez az XVI. sz. második felében építették fel, majd a XVII. sz. elején megtoldották egy női szárnnyal. Belső dekorációja 1725–1737-ben készült el ún. lengyel stílusban. 

A II. világháborút úgy úszta meg, hogy az épület kívülről teljesen érdektelenül nézett ki, a németek fel sem figyeltek rá. (Nem úgy, mint az 1891-93 között épült Új Zsinagógára, amelyet 1941-ben elpusztítottak.)

Šach ma múzeum, de elég igénytelen, sok látványosságot nem nyújt. Földszintje maga az imatér. Figyelemre méltó a kovácsoltvasból készült bima és a tóratartó fölötti két sas. 

Első emelete volt a nők terme az istentiszteletekhez. Kis tárlat.

Mindezek fölött van a rabbi munkahelyisége és a tanulószoba. Ez utóbbi nagyon szép, régi bútorokkal van berendezve, de kegyes hamisítás az egész: ezek nem igazi darabok. A fiatal gondnok, aki egyben idegenvezető volt, elmondta, hogy a barátai szedték össze ezeket az ódon darabokat mindenféle kirakodóvásáron, s restaurálták őket. Ott van Cohen rabbi könyvének eredeti kiadása is.  

Az egy háztömbbel odébb (kb. 100 méterre) lévő zsidótemető az XV. sz.-ban létesült. Ritka unalmas különben, még fája sem nagyon van. Az itt található kb. 1500 közül a legrégibb sírkő 1646-ból (más források szerint 1647-ből) azonosítható. A temető nem szabályos, ami azt jelzi, hogy újabb és újabb területeket csatoltak hozzá. Itt is, mint minden régi zsidótemetőben, a rabbik területe külön van. Itt van eltemetve egy nagyméretű, félhenger alakú sírban Sabbataj Cohen, a zsinagóga névadója.

A bejáratnál van az 1903-ban készült ravatalozó. Hátulról épp tatarozták.

Hát ennyi... Ehhez képest persze nem voltunk egyedül, egy középkorú pár éppen egy tűzpiros holland kabrióba huppant be az érkezésünkkor, benne meg négy szájtáti cseh nyugdíjas hallgatta végig a gondnok terjengős magyarázatát arról, hogy mi micsoda. Gondoltam közben a rabbira, hogy nyilván ő bölcs türelemmel kezelte volna a helyzetet. Minden meg fog oldódni. Majd elmennek.

Nem mentek el.