Cieszyna (ejtsd: csiesina) Lengyelországban van, Dél-Galíciában, tételesen Rzeszów és Tarnów alatt félúton, a gazdag, nagy dombok egyik völgyében. Nem is tudom, hogy minek nevezzem ezt a települést, mert falunak is kicsi, hosszú utcái vannak, amelyek mentén ritkásan állnak a házak. Ha Rzeszów felől érkezünk, az egyik út bekanyarodik két domb közé, jobb oldalán a lejtő tetejére felkúszó, szétszórt, nagy családi házak állnak, hosszú kertekkel, mintha szőlődomb vagy üdülőhely lenne; a másik oldalon pár házból álló szürke, kétemeletes minilakótelep ül. Hogy ez miként került ide, érthetetlen. A statisztikák szerint itt kb. 1.000 ember lakik – ebből a 90 %-nak itt, ezekben a pár szobás kis lakásokban kell élnie. 

A harmadik látvány a legfurább: ezekkel szemben, egy hosszú mező közepén, az út mellett ezt látjuk:  

Hatalmas, szürke, félig fűbe dermedt kőhernyó. Mi lehet ez? Gigantikus borraktár? Gombapince nagybani piacra? És miért ilyen írdatlan hosszú? És ha már itt van: miért nincs körbekerítve? S egyáltalán, van itt valahol egy őr?  

A válasz a következő. A fenti képződmény egy 386 méter hosszú, 14,5 méter széles, 7 méter magas, középütt 10 fokban megtört vasbeton félkörívvel befedett vasúti vágány, amelyet a németek építettek. 1940-ben Hitlernek az az ötlete támadt, hogy a Szovjetunió elleni támadást egy külön helyszínen kell megtervezni – hogy miért nem volt erre jó a hadügyminisztérium, a hadsereg-főparancsnokság, esetleg Berchtesgaden, nem tudom. Talán arra gondolt, hogy ez afféle tartalék-parancsnokság lesz a fronthoz közel, ha az északi párdarabja (a Farkasverem) veszélybe kerül. Különben ennek az volt a neve, hogy Anlage Süd, vagyis Déli Létesítmény. 

1940 nyarán kezdte el építeni a Todt-szervezet, ez egy éven át tartott. (A munkaerőt a közeli Szebnie KZ lengyel foglyai szolgáltatták.) A titoktartást generálta, hogy elterjesztették, miszerint ide vegyipari hadiüzem épül. 

Bevezetőnek körbe, a dombokra tucatnyi kis fedezéket, egy-két személyes lőbunkert biggyesztettek, alattuk, a völgyben húzták fel a komplett épületeket, mint tanácsterem, laktanya, konyha, raktár stb. Sajnos, eredeti térképek, fényképek nem maradtak meg erről.  

A legnagyobb teremtmény ez a fedett beálló volt. 3 méter széles vasbetonból készült, ami azt jelenti, hogy elvileg mindenféle légibombának ellent kellett, hogy álljon. Egyrészt az volt a cél, hogy a vonatok beállhassanak ide (mert azokat is védeni kellett), másrészt szerelvények mélyén még nagyobb biztonságban voltak az emberek; de a legerősebb tankok ellen is meg kellett, hogy állja a helyét. (Itt egyébként sem bombázás, sem harc nem volt.) 

1941. augusztus 27-28-án itt járt Hitler is, aki bemutatta be Mussolininek a Barbarossa–tervet, ill. annak eredményeit. (A németek soha nem tájékoztatták előre az olaszokat, hogy mikor mit terveznek, mindig utólag közöltek tényeket.) A Duce vonaton érkezett, s az itt állt meg, a megbeszélés azonban Hitler vasúti kocsijában volt egy közeli bunkerben (Strzyżów). A Führer maga már csak egyszer tett itt látogatást, 1941 októberében. Járt itt Himmler, Keitel és Rommel is, de nem hiszem, hogy ez életük fontos élménye lett volna. 

A szovjet csapatok 1944. szeptember elején jutottak el ide, az épületkomplexum négy hónapon át hadikórház volt. Aztán szétbontották az egészet, csak ez a vasbeton védőköpeny és a néhány kis bunker maradt meg az egészből – ez utóbbiak magánházak kertjeiben állnak, szinte észrevehetetlenek, már annyire beleolvadtak a környezetükbe. Van egy térkép a bejárat előtt, rajta egy kisebb és nagyobb körtúrával, ezekkel lehet bejárni a bunkerek rendszerét. Különben szép a táj, a leghosszabb utat is max. 2 óra alatt teljesíteni lehet.  

Szóval, ami az egészből megmaradt, az a főépület, nevezzük mi is bunkernek. A a lengyel hadsereg kezelésében állt évtizedeken át, de nem tudtak vele mit kezdeni. Végül az 1960-as években bérbe adták a Nemzeti Bank rzeszówi fiókjának, hogy irat– és értéktárként hasznosítsa, de aztán annak sem kellett; majd a stępinai mgtsz. vette át, amely – igen! – gombát termesztett benne. Jelenleg üres, egy helyi turisztikai vállalkozás kapta meg gebinbe. Ez azt jelenti, hogy nyáron nyitva van, pár fityingért be lehet menni; ősszel-télen-tavasszal ki kell hívni a főkapura írt telefonszámon a gondnokot. Nálunk is ez történt (2018 márciusában jártunk ott). Az illető egy fiatalember volt, aki mosolygós unalommal vette tudomásul, hogy valakik látni akarják a semmit. Még a borravalót is elutasította. 

Mert benn valóban a „semmi” vár minket: egy végtelen hosszú, elkanyarodó, sötét folyosó, derengősen kivilágítva, amelyben ráadásul már vágány sincs, az csak a végén található meg pár méteren. A főfolyosó két oldalán egy-egy párhuzamos járat halad, amelyek külső vasajtókkal ellátott helyiségeket kötnek össze; az ajtók szegélye mellől szivárog be azokba egyedül némi napfény, de a többségük üres, ráadásul tele vannak gyanús, fekete, olajos vízzel. (Épp olvadás volt.) E területekre lehetőleg ne kóboroljunk be, mert egyrészt nincs bennük látnivaló, másrészt könnyen járhat úgy a látogató, ahogy én: nem volt nálam zseblámpa, nem észleltem a sötétben az egyik kis folyosó mélységét, s térdig beleléptem az abban feketéllő fagyos vízbe. Csak úgy menekültem meg a felfázástól és bőrfertőzéstől, hogy a kocsiban találtam egy ócska csukát; a zoknimat a kuplungra és a fékpedálra tekertem, aztán négyesbe tettem a fűtést, a légkondin alulra irányítottam a hőt – mire Tarnowba értünk, meg is száradt mindenem. 

Az „alagút” alatt van még folyosó, amely egy technikai épületbe vezet, ez volt a tábor közműveinek ellátóközpontja. Majd egyszer ezt is megnyitják talán, de az a gyanúm, hogy a kopárságon kívül ott sem láthatunk egyebet; jelenleg ráadásul magántulajdonban van, összeépítve valami gazdasági épülettel.  

Az egész megtekintése nyáron jó, ha negyedórát vesz igénybe. Hidegebb időben ez lehet fél óra is. Meg kell várni, amíg kijön a gondnok… 

A kőhernyó most csak arra jó, hogy a lengyelek hadijátékokat rendeznek benne: beöltöznek németeknek és partizánoknak, aztán festékpatronos játékpuskával rohangálnak benne és körülötte. Erről fényképek is vannak a bejárat mellett, a bérlő ezekből tud még némi pénzt összeszedni a gyér látogatások mellett. 

Erről persze eszünkbe kell hogy jusson a régi vicc. Folyt a kíméletlen harc az erdőben. Reggel támadtak a partizánok, délutánra kiverték onnan a németeket; estére azok visszavágtak, hátravetették a partizánokat; másnap ismét a partizánok kaptak erőre, kiszorították a németeket, ám azok estére visszatértek. Másnap reggel megint összecsaptak a felek – de akkor megjelent a csősz, és mindenkit kikergetett az erdőből…