A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Mussolini ötlete volt: az azért mégsem járja, hogy Itália, mi több, a fasizmus, a Jövő Állameszméjének Hírnöke, a Kultúra és az Emberi Minőség Zászlóhordozója ne törjön be a XX. század legfontosabb művészeti területe, a film magasztalói közé! Kiötölte tehát, hogy kellene egy nemzetközi filmfesztivál, s erre Velencét szemelte ki az északi országokból  jövő vendégek miatt. (Könnyű megközelítés.) Kevés gondolata volt a Ducének, ami pozitívan fennmaradt, ez igen. Mert tudni kell, hogy a maga nemében úttörő volt az a fesztivál: az 1932. augusztus 6-21. között rendezett seregszemle volt a világ első nemzetközi filmes seregszemléje. Jelenleg is az A (mit A – A+) kategóriába tartozik, aki innen hazaviheti az Arany Oroszlánt, az – ha örökre nem is, de egy időre biztos –  besáncolja magát a szuperproducerek kedvencei közé.  (Megjegyzés: a fődíját eredetileg Mussolini Kupának hívták…) (Csak összevetésként, a filmfesztiválok így követték egymást: Cannes – 1947, Karlovy Vary – 1948, Berlin – 1951, Moszkva – 1959 [bár volt egy 1935-ben is, de ez elhalt]). Azóta is az év nagy filmes szenzációja e nemzetközi monstre mustra. 

1932-es megnyitóját a magyar lapok még úgy hívták, hogy „nemzetközi mozikiállítás”. 16 napig tartott; olasz, francia, angol, amerikai filmek mellett volt ott csehszlovák, sőt, még szovjet is. (Ez utóbbi „Az élet felé” c. művel.) Magyarország még nem szerepelt a programban – mondjuk, nem is lett volna mivel. (Később jobb hírünk lett az olaszoknál, ez volt a „fehértelefonos” filmek világa, de ez nem egy utazási blogra tartozik.) Sajnos, mi magyarok sosem szerepeltünk itt jól, egyetlen sikerünk Szőts István alkotása volt, az Emberek a havason, amely a csonka mezőnyben 1942-ben díjat kapott – de nem a fődíjat. Mindegy: ez is nagy dicsőség volt. (Leginkább Szőtsnek, aki nálunk magányos jelenség volt e részint realista, részint szentimentális, panteisztikus művével.) 

Természetesen nem akkor tettem látogatást a Fesztiválpalotánál, amikor nyüzsögnek körülötte a biztonsági emberek, benne pedig a sztárok, a tömeg pedig ott ácsingózik arra, hogy megjött ő, ő, nézzétek, helló, helló, Al! (Pacino.) Szép, csendes nyári nap volt, amikor az 1-es vaporettóval (ez a velencei gyorsjáratú vízibusz) kimentünk a Lidóra, vagyis a szigetre, ahol a palota van. Közben látványos, hatalmas hajók keresztezték utunkat, de ebben a méret csak meghökkentő, de nem kelt ijedelmet: itt ősidők óta nem volt komolyan vehető hajózási baleset. 

Lidó (olaszul Lido) név alatt nemcsak Velencében van üdülőterület. Mindenféle ilyen helyet így hívnak a taljánok, amely tenger mentén fekszik, és van benne szállodasor. Ez a Lidó azonban nyugodt környék: egy elnyújtott alakú szigeten lévő villanegyed, kis- és középpolgári házakkal, szállókkal, apartmanokkal, de építészetileg említésre egyébként egyik sem méltó, kivéve azt, amelyet slusszpoénként bemutatunk. Jó sokáig kell baktatnunk a fesztiválpalota felé, s ez olyan, mintha a Balatonszéplak Felső- és Alsó között járnánk, csak elegánsabb kivitelben: balra a tengerpart strandjai (belépés díj ellenében!), jobbra a villák. Aztán megérkezünk (kb. fél óra gyaloglás után, lombos allén haladva) a célhoz.  

A fesztiválpalota, vagyis a Palazzo del Cinama (természetesen a Mussolini-uralom mementója) változatlan állapotban várja a közönséget 1937. augusztus 10 óta. Avatása idején érdekes, magabiztos, modern jelenség volt – így azonban, kissé leharcolva, megkopott márvánnyal, magányosan, tömeg és hevület nélkül csak egy közepes méretű, elsimított vonalú középület, a fasizmus tipikus tömegterméke. (Amely azonban még mindig eredetibb eredmények hozott létre, mint a lakás- és irodaügyi tömeggyártásba fulladt szocializmus, vagy a dór mintákat követő merev nácizmus. De persze kedvenc stílusomat, a Sztálin-barokkot nem tudja felülmúlni.) Háta mögött csónakkikötő.

Az épület lerobbant állapotot mutat, hozzá van tapasztva egy nagy fafészer, gondolom, nagystílű funkcióval. 

Mindkettőt fel kéne újítani. Van rá idő: évente egyszer nyitnak ki… 

Mögötte, a tengerparton arab stílusú szálloda giccseskedik. Nem véletlenül került ide: e helyt nemzetközi az ügyfélforgalom, a homok és olaj hercegei is szeretnek errefelé megszállni.

Már visszafelé mentünk, amikor a kikötő mellett találtunk egy meglepően csempézett épületet. Ez a Grande Albergo Ausonia & Hungaria Wellness & SPA. De mit keresünk mi itt, magyarok?  

A megoldás a következő. A szálloda 1907-ben épült, tulajdonosa Ludovico Fabrizio vállalkozó volt, az építészeti műremek pedig a Hungaria Palace Hotel névre hallgatott. Akkoriban még nem volt ennyire díszes, a majolika borítást 1913-ban helyezték rá. Így nézett ki egy korabeli képeslapon:

Na de rátérve a névre: akkoriban Magyarország kitűnő vasúti összeköttetéssel rendelkezett Velencével (megjegyzem: most is), s általában mindenki, aki északról jött, vagy bécsi, vagy budapesti átszállással érkezett ide. A szálloda névadását tehát nem inspirálta már, mint a józan üzleti számítás: aki onnan jön, az jöjjön ide. Tárt karokkal. Aztán jött az I. Világháború, amikor hirtelen a „magyar” név kellemetlenné vált Olaszhonban, meg aztán a magyar kuncsaftok sem jöttek (jöhettek) ide. Be is zárt (közel volt a frontvonalhoz a város), majd 1920-ban ismét kinyitott. Akkor a győzelem mámorában átkeresztelték e szállásipari egységet Hotel Ausoniára. (Ausonia nem kitalált név: a latinok így hívták görög mintára Róma környékét, a Latium a neve, kb. ez volt a csonka Pápai Állam területe 1860-1871 között.) 

Midőn megint barátok lettek az olaszok (a két világháború közötti fegyverszünetben), visszavették félig a „magyar” megjelölést. E névválasztás finoman visszautalt a korábbi ügyfélkörre, vagyis Ausztriára is, hogy az ottaniak, ha elnémulnak a fegyverek, ne teljesen idegenedjenek el a szállodától.) Egyébként a szálloda honlapja ma is ez: www.hungaria.it. Sajnos, a fegyverbarátságot a német megszállók közönyösen értelmezték, ui. a majolika burkolat nőalakjait 1945 áprilisában lőgyakorlatokra használták. Máig töretlen a hotel népszerűsége a nagyságok között, a velencei filmfesztivál meghívottai közül igen sokan vették igénybe. Ezen kívül pedig azok, akinek tömve van az erszénye… Jelenleg éppen 5 csillagos hotellé alakítják át. De nem nekünk.