Strážnice: fussunk rajta át

Strážnice, e délmorva kisváros (németül: Straßnitz), közel az osztrák határhoz sok meglepetést nem ad az utazónak, a látnivalók a szokásosak: két főtér, templom, városháza tornya, egy Masaryk– és egy Comenius-szobor. Történelmében csak annyi az érdekes, hogy 1458 telén itt adta át Podjebrád cseh király a magyar küldöttségnek Mátyást, az új királyt, persze illő váltságdíj fejében. Továbbá azt az ígéretet is megtetette, hogy az új király feleségül veszi a lányát, Katalint. Ez meg is történt – Beatrix csak utána jött.

20180917_133931.jpg

Van továbbá a határában egy neoreneszánsz kastély (tehát utánzat) és egy kis piarista kolostor. Megemlítendő még a zsinagóga és a zsidótemető.     

A zsidó lakosság (első említése 1447-ből származik) itt is az XIX. sz. közepén érte el a legnagyobb számarányát, s maradékot a nácik elpusztították. A Brzenecka és Sadova u. környékén volt a gettó, 94 ház állt itt, a többség még mindig megvan. A zsinagóga 1804-ben épült, 1870-ban román stílusúvá építették át. Kívülről érdektelen (két ház között húzódó kis sikátor végén van), de a belseje teljesen érdektelen, láthatólag nem is tudnak vele igazán mit kezdeni: sem díszítése, sem eredetisége nincs.Még az előtte lévő faszobor az, ami fel tudja kelteni az érdeklődésünket, de a maga bájosságában ez is inkább giccsnek hat.

20180917_131235.jpg

Ott jártamkor éppen valami rossz festő gyerekes tárlatát mutatták be. A zsidótemető körbeöleli mindezt, ami szokatlan Morvaországban, ez az egyetlen ilyen.

20180917_131523.jpg

Nagy főfal és zárt kapu védi a sírokat, amelyek nem mind a temető megnyitása után (a XVIII. sz. végén) kerültek ide, mert hoztak innen át máshonnan is köveket – s még mindig olvashatóak, pedig a legrégebbiek a XVII. sz.-ból származnak (a legóbb darab 1648-ból). Kb. 1.500 db van itt, sok a barokk elemű kő.   

20180917_135507.jpg

A város déli és északi bejáratánál van két barbakán (körbástya). Hát ezek meg hogy kerültek ide? A török veszély közeledtével az XVI. sz. második felében egy erődöt építettek ide, amelyet árokkal vettek körbe, a nevezett körbástyák pedig a bejáratokat őrizték, amelyeknél éjszaka felhúzták a hidakat. Aztán, ahogy elmúlt a veszedelem, az erődöt – amely amúgy téglából épült – csendben elbontották a tulajdonosai, csak a két bevezető út mellett hagyták meg a tornyokat és a bejárati kapukat: az egyik a „Veselská” (az északkeleti), a másik a „Skalická” (a délnyugati, Ausztria felé). Ezek között a kapukat végül hatósági utasításra bontatta el a település 1876 decemberében, mert akadályozták a közlekedést. De az már nyilván sok pénzbe került volna, hogy lerontsák a bástyákat Königsteinnel, a zsidó építési vállalkozóval, így azok maradtak. Megjegyzem: most is akadályozzák a közlekedést…

20180917_125609.jpg

20180917_141052.jpg