1999-ben, amikor Szerbia, azaz akkor még Jugoszláv Szövetségi Köztársaság megpróbálta katonai erővel visszaszerezni Koszovót, vagyis saját területét az albán szeparatistáktól, a Koszovói Felszabadítási Hadseregtől (UÇK). A NATO erre minden nemzetközi felhatalmazás nélkül megindította az ország komplett légibombázását. A beavatkozás március 24-én indult meg, június 9-ig tartott. Eredmény: több ezer halott, a szerbek pedig kénytelen voltak kivonni csapataikat Koszovóból, amely azóta valami értelmezhetetlen állami létben él (ill. nyomorog).

A légicsapások Belgrádot sem kerülték el. Most két helyszínt mutatok be.

Az egyik egészen a belvárosban van, ez a Hadügyminisztérium, s egyben a jugoszláv vezérkar (a Generalštab) épülete, amely két, egymással szembenálló lépcsőzetesen emelkedő épületből állt, közöttük a Nemanjina utca. Azért épült fel így 1957-65 között, mivel jelképnek szánták: a Sutjeska-völgyet akarta mutatni, azt a helyet, ahol Tito harcolt a németekkel. Mind a kettőt találat érte, több is, először április 29/30 éjszakáján, aztán május 7/8-án éjjel. Én még 2015 nyarán láttam, akkor így nézett ki:

Aztán 2015 novemberében az „A” épületből (akármelyik is legyen az) mintegy 5.000 m2-nyi területet bontottak ki, 2016-ban a központi részét teljesen lerombolták, ma már nem található meg, telek van a helyén. A „B” épület még áll, az a hadügyminisztériumé, helyreállították. Az „A” épülettel, illetve annak telkével kapcsolatban legutóbb (2018-ban) az az ötlet merült fel, hogy amerikai befektetők megveszik, s szállodát építenek a helyére. A szállodalánc, amely a fogát feni a telekre, a Trump Hotels… A szerb kormány még hezitál.

Aki látni akarja a „B” épületet, menjen a Kneza Miloša és a Nemanjina út sarkára. Belváros, alig pár méterre a miniszterelnöki hivatal. De ezt a régi állapotot már nem találja meg…

A másik áldozat a Belügyminisztérium volt, márciusban csaptak le rá többször a levegőből. Ez a Kneza Miloša és a Durmitorska u. sarkán állt, jóval kifelé a városból, tulajdonképpen már a Zimonyba vezető híd felhajtója mellett. Úgy olvastam, hogy mióta ott jártam, lebontották, a helyére lakó- és üzleti parkot akarnak csinálni, ez lenne a Skyline Belgrade, három látványos felhőkarcolóval. Nem mondhatnám, hogy ezt az épületet különösebb becsben tartották volna a város lakói, ette a szemét és a gaz, pedig csak a közepe rogyott meg kissé, a többi részét akár használni is lehetett volna tovább némi igyekezettel.

Amikor autómmal beálltam elé, s elkezdtem fényképezni, megjelent egy dülöngélő férfialak. Észrevette, mit csinálok, elindult felém, s ordibálni kezdett, szavai közül azt vettem ki, hogy vagy az anyámat, vagy a nemzetiségemet szidja, mert jól megnézte magának a magyar rendszámot. Mutogatott az épületre is. Fenyegető közelségbe került, ezért benyúltam a hátsó ülésen lévő táskámba, kivettem és kipattintottam a késemet, amit a zsebembe csúsztattam, majd nekidőltem a kocsiszekrénynek, s rágyújtottam. Közben persze figyeltem minden mozdulatát. Ő átkozódva elvonult, de vissza-visszafordult, hogy szidalmazzon tovább.

Viszont így elkerültük azt, hogy ismét összecsapjon egymással a NATO és Szerbia.