Ha Prága felé megyünk az autópályán, egy borzalmas útszakaszra futunk rá. Ahányszor erre mentem, arra gondoltam: csak ezt bírja ki az autó! Merthogy az egész elaggott betonlapokból áll, ezek már nem illeszkednek egymáshoz, csattog, ütődik és remeg a járgány végigszáguldván rajta, de minél gyorsabban, annál rosszabb, vagy inkább (szó szerint) megrázóbb az élmény. Dolgoznak rajta mindig, ha rajta járok, de nem tudom, még hány évtized múlva köszönt ránk a végeredmény: a sima út. 

Nos, ahogy közeledünk Brno felé, táblák jelzik, hogy műemlék van a láthatáron, le lehet kanyarodni: Austerlitz azt, avagy mai (és akkori) nevén Slavkov u Brna. Ennek határában folyt le 1805. december 2-án a „három császár csatája”, ahol I. Napóleon csapott össze I. Ferenc osztrák császárral, továbbá I. Sándor orosz cárral. Eredmény: megsemmisítő francia győzelem, pedig a császár most több nagy kihívót kapott – Kutuzovot és Bagratyiont. Kutuzov 1805 október 2-5 között Brnóban szállt meg, mint ahogy erre egy emléktábla is figyelmeztet a zöldségpiaci tér (Zelný trh) egyik épületének falán: 

A sztrádáról úgy negyedóra kocsizással fel is jutunk egy domb tetejére, ahol egy nagy, lendületesen magasba nyúló emlékmű vár minket. Az ötletgazda, hogy ide kerüljön valami emlékeztető, egy brnói tanár volt, bizonyos Alois Slovák. 1910-12 között épült egy prágai építész, Josef Fanta tervei alapján, de csak 1923-ban avatták fel. (Mert kitört a háború a franciákkal…) 

Sarkain négy pajzsos női alak áll (Čeněk Vosmík művei), ezek jelképezik a következő nemzeteket: franciák, osztrákok, oroszok és – meglepő módon – a morvák. Ez utóbbiak úgy kerültek ide, hogy ők voltak a három hadsereg vonulásának az elszenvedői. Van a közepén, a 26 m. magas, az egymásba fonódó nyúlványok mélyén egy kis, dísztelen kápolna csontkamrával. (Csontokat nem látunk, csak sárga falakat; a csata után összeszedett maradványok a padló alá kerültek.) 

Az emlékmű egyébként nem Napóleonnak állít emléket (végül is a legyőzött osztrákok építették fel), de nem is a megvert szövetséges katonák hősiességének, hanem a békének, úgy általánosságban. Ez a hivatalos neve: „Památník Mohyla míru”, vagyis „A béke emlékműve”.  

Ha úgy gondoljuk, hogy a hely valamiféle kitüntetett szerepet kapott a csatában, akkor azt kell mondanom: a sűrűjében volt, itt sorakozott fel az orosz gyalogság egy része, egy meglepő nevű tábornokkal az élén. Úgy hívták, hogy Алекса́ндр Фёдорович Ланжеро́н, eredeti nevén Louis Alexandre Andrault de Langeron. Vagyis francia volt. A forradalom alatt elmenekült hazájából, aztán orosz szolgálatba állt. Biztos figyelemreméltó katonai tehetség volt, de ez Napóleonhoz és marsalljaihoz nem volt elég. Aztán erre jött Soult marsall… (Merthogy ő itt kergette délre az ellenséget a csata végén.) 

De a hegy tetejéről észak felé tekintve (ahol a csata nagyja folyt) sok látványosságra ne számítsunk, mert csak egy halom szántóföldet fogunk látni. Tételesen ezeket: 

Slavkov u Brna (Austerlitz) és e hely között két falu is van még a mai napig. A küzdelem csak azért vette fel az Austerlitz nevet, mert ez volt az egyetlen komolyan vehető település itt, bár lehetett volna ennyi erővel brünni csata is.

Körben még vannak kisebb emlékművek, vagy inkább jelölőhelyek arra nézve, hogy kinek hol volt a hadállása (pl. Žuráň falu dombtetején van emlékkő arról, hogy innen irányította a csatát Napóleon). Slavkov u Brna központjában megnézhetjük a csata múzeumát is. De hát mi van ott benn? Térképek, egyenruhák, fegyverek. Kiválthatjuk ezt a François Pascal Simon Gérard (1770–1837) 1810-ben, vagyis Napóleon fénykorában alkotott festményével. Ebben minden, amit a csatáról kell tudnunk, benne van.