Látogatás Tapicska forgalmista úr szolgálati helyén

A Prágától délnyugatra fekvő Loděnice 1966-ig az égvilágon semmivel nem írta be a nevét sem a világ– , sem a cseh– , sem a semmiféle történelembe. (Még a járásiba sem.) Azonban ekkor kiszállt a helyszínre  Jiři Menzel, a filmrendező, s ennek vasútállomásán forgatta le a Szigorúan ellenőrzött vonatok c. művét, amellyel két év múlva elvitte a legjobb nem angol nyelvű film Oscar-díját. (Akit érdekel, hol forgatta a Sörgyári capricciót, annak is van meglepetésem.)

Ha vasúttal érkezünk Prágából, csak le kell szállni a falu egyetlen állomásán; ha autóval, a helyiséget átszelő autópályáról kell lehajtanunk, az állomás ott van a legelhagyatottabb helyen, szó szoros értelemben a „faluvégén”. 

dsc01340-compressor.jpg

A helyszín önmagában semmiféle érdekességgel nem bír – pont azért választották ki, mert akármelyik cseh falu vagy városka állomása lehetett volna. Változás, fejlődés az építészeti elemekben a film elkészítésének idejéhez képest nem volt érzékelhető, kivéve, hogy immár peronok is vannak, ahová rokkantkocsival fel lehet kanyarodni.

dsc01334-compressor.jpg

Az állomást, amikor arra jártunk (2015 októberében), éppen tatarozták, így a Szent Helyre bejutnunk, fájdalom, nem lehetett. Mindazonáltal még mindig kedélyesen elhanyagolt és kissé gazos a környéke, egy lusta mellékút kanyarodik hozzá a fák alatt, s láthatólag egy részében laknak is (mint a filmben), egyszóval tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a Mestermű iránt rövid áhítatot érezzünk. Ebben megnyugtató volt a csend. Biztos járnak erre vonatok is, bár megjegyzem: jegykiadó helyiséget nem láttam az épületben. Automatát szintén nem. És utast sem… 

dsc01342-compressor.jpg

dsc01339-compressor.jpg

De természetesen ez nem kell, hogy zavarjon, hiszen elegendő ideképzelni a szereplőket, s már be is népesül a táj, természetesen a kéjenc Tapicska forgalmistával az élen. Mielőtt valaki megjegyezné, hogy nem „cs”-vel kell írni a nevét, mert ilyen a csehben nincs, hadd jelezzem, hogy a Hrabal-műben és a filmben is Hubička az elnevezése, ami beszélő név, magyarul azt jelenti: „csók”. Hogy miért lett belőle a magyar változatban Tapicska, nem tudom, gondolom, a „taperál” és „pacsi” szavak kereszteződésében eredt. De utalhat a pecsétre is…

1863389.jpg