Varsóban az Ismeretlen Katona Sírja (Grób Nieznanego Żołnierza) a Lengyelország szabadságáért meghalt katonák emlékműve, most a Szász Kertnek azon részén áll, amely a Pilsudski tér nevet viseli. Ez a nagy, kopár, néhány fával ellátott terület valaha (részben) a Szász Palota helye volt, amely II. és III. Ágostról kapta a nevét, akik Szászország királyai is voltak, s mint ilyenek, a palota egyik építői. Lengyelország függetlenné válása után ez az épület lett a hadsereg vezérkarának a központja. 1925. november 2-án adták át a síremléket a Palota két szárnyát összekötő hosszú (emeletes) árkád alatt, egy fiatal katona maradványát temették el benne, aki a Lwow (ma Lviv, Ukrajna, nálunk Lemberg) körül a szovjet invázió elleni védelmi harcokban esett el 1920-ban.

A palota előtt helyezték el Napóleon lengyel marsalljának, Józef Antoni Poniatowskinak a szobrát. Ez most innen távol, az elnöki palota udvarán áll.

 A palota a II. Világháborúban egy másik hadsereg parancsnokságának központja lett – igen, a náciké. A Varsói Felkelés után a németek úgy lerombolták, hogy semmi nem maradt meg belőle, csak a pont a bejárati résznek a külső és belső boltíve (tető nélkül).

Ezt renoválták, de a Palota egészéről lemondtak. 2006-ban ugyan felbukkant az ötlet, hogy építsék újjá az egész épületet, de a tetemes költségek miatt az egyenlőre a terv nem akar célegyenesbe fordulni…

Az emlékmű kialakítása óta minden olyan helyről hoztak urnákat, s ezeket elhelyezték az oszlopaiban, ezekben világszerte elesett lengyel katonák hamvai vannak. A falakra fel van vésve a lengyel hadsereg nagy haditettének minden fontosabb a helyszíne, természetesen Monte Cassino is. Ünnepélyes őrségváltása van óránként, de nem túl ceremoniális. 

A közepén, az örökláng mellett mindig két katona áll vigyázzban, rendkívül mereven, csak a szemük jár a látogatókon, s láthatóan bármikor készen állnak arra, hogy akcióba lépjenek, ha valaki illemtelen magatartást kezd el gyakorolni. Úgyhogy csak óvatosan. Én pl. egy februári estén érkeztem oda, amikor a leglátványosabb az egész. Az egyik katona szeme végig nyomon követett engem, láthatólag nem nyertem meg a tetszését, aztán, amikor a másik oldalra kerültem, a másik katona fagyos pillantása ment utánam. De ez a figyelem persze mindenkinek szól… 

A mögötte lévő ún. szász kert jelenleg egy hatalmas, üres terület, gyéren fásítva. Pedig valamikor állt itt valami nagy és érdekes épület – a Szász Palotán kívül – , mégpedig az Alexander Nyevszkij Katedrális, hagymakupolákkal.

Ezt a megszálló orosz csapatok építették saját használatra 1894-1912 között. Az oroszok azonban 1915-ban kénytelenek voltak elhagyni a várost, a németek nem voltak finnyásak, helyőrségi templomukként használták azt. A lengyelek a függetlenség elnyerése után elviselhetetlennek tartották a templom puszta létét, meg aztán már az orosz helyőrség sem volt. A kormány célzatosan kikérte a Báthory István Egyetem szakvéleményét, amely (természetesen) építészeti értékét tekintve nullának minősítette a székesegyházat. Volt, aki küzdött a fennmaradásáért: Stefan Zaromski író azért kardoskodott, hogy alakítsák át az orosz megszállás múzeumává – mi lehetne stílusosabb hely ehhez? De hiába volt minden: a látványos épületet, mint tájidegen elemet 15.000 töltet felhasználásával felrobbantották, 1926-ra az egész eltűnt. Megjegyzendő: hogy építészetileg értéktelen volt-e, azon lehet vitatkozni; viszont az akkori Lengyelországban milliószám éltek orthodox hitet vallók (ukránok, fehéroroszok), akik talán igénybe vették volna. De a politika döntött, a katedrális pedig alig 14 év lét után a porba hullt. És bár a palota újjáépülhet, ez már garantáltan soha.