Az északkelet-ausztriai Artstetten kastélyát egyetlen okból kifolyólag érdemes meglátogatni: hogy az utas tiszteletét tegye az itt eltemetett Ferenc Ferdinándnak és Chotek Zsófiának. Az előbbinek a Habsburgok bécsi kriptájában (a Kapucinusok kéttornyú templomában) kellene ugyan nyugodnia, a feleségét azonban nemhogy életében, de még halálában sem fogadta be a Habsburg-dinasztia, I. Ferenc József megtagadta tőle az állami gyászszertartást, azt viszont senki nem vette volna a szívére, hogy a házaspárt különválasszák, így végül (1914. július 4-én) mindketten Ferenc Ferdinánd birtokára, Artstettenbe kerültek. (Kerülhettek volna akár a csehországi Konopiště-be is, amely szintén a trónörökös tulajdonában állt, mi több, ez volt a „főkastély”. Jól tették, hogy nem oda jutottak, mivel egy Habsburg mégiscsak Ausztriába legyen eltemetve.)

A kastély jelen pillanatban is az ő leszármazottainak tulajdonában áll. Az olvasó jogosan kérdi: hogyan lehet ez? Hiszen a császárság romjain megalakult Osztrák Köztársaság egyik első önvédelmi intézkedése az volt, hogy az összes Habsburgot kiutasította az országból, vagyonukat pedig elkobozta. Talán meghatotta volna a népuralom képviselőit a hátrahagyott három árva sorsa?

Nem; a dolognak jogi háttere volt. I. Ferenc József számára elviselhetetlen gondolat volt az, hogy császári és többszörös királyi trónjainak örököse egy cseh grófnőt vett feleségül. Mindennel baja volt: hogy belbirodalmi (tehát nem tud nemzetközi kapcsolatokat hozni magával), hogy cseh (az udvar nem szerette őket – azok sem a Habsburgokat), és hogy grófnő („csak” az). De nem volt mit tenni: Chotek Zsófiát kénytelenek voltak a trónörökössel való házasságkötése (1900) után hercegi rangra emelni. Megkapta a Hohenberg hercegi címet, ami beszélő név volt („Magashegyi”), ezzel is jelezve azt, hogy micsoda meredély tetejére jutott… De ez csak „Fürstin” volt, vagyis közönséges hercegi cím; 1909-ben lett belőle „Herzogin”, vagyis uralkodó család hercegnője. Ez elutasítottságán mit sem változtatott; mert Ferenc Ferdinánd aláírta azt az öröklési okiratot, amely szerint gyermekei nem örökölhették a trónt, csak a Hohenberg hercegi címet. (Nyilván arra gondolt, hogy amikor ő lesz az uralkodó, majd tesz arról, hogy a kontraktus némi felülvizsgálatra kerüljön.)

A gőgös család aztán egy évtized múlva elvesztette minden vagyonát és hatalmát: 1919. április 3-án az új osztrák államban elfogadtak egy törvényt (Habsburgergesetz, röv.: HabsbG), amelyben örökre száműzték őket, a vagyonukat pedig elkobozták. Ennek fennmaradását 1955-ben, a második osztrák köztársaság létrehozásakor megerősítették. 1995-ig a Habsburgok nem is nagyon léphettek hazai földre, csak az uniós csatlakozás miatt kellett megváltoztatni ezt a szabályozást, bár a kitiltásuk elvileg még mindig hatályban van, de azt nem alkalmazzák. Hanem viszont így a Hohenbergek már nem voltak Habsburgok – vér szerint igen, jog szerint nem. Így ők maradhattak a köztársaságban, s Artstetten várában. Jót tett nekik a kitagadás…  

A vár amúgy sem volt régi Habsburg-vagyon: I. Ferenc vette meg a családnak 1823-ban, 1889-ben adta Károly Lajos főherceg fiának, Ferenc Ferdinándnak: addigra már jelentősen átépítették. 1913-ra készült el jelenlegi állapotában (a hét db. tornyot pl. 1912-ben emelték, mert hátul is van két kicsi). A Hohenbergek itt élnek, így az egész nem látogatható. A kastélypark délutánonként le van zárva a látogatók elől. Van állítólag benne tó, nem is egy, kút és fasor. Nem tudom, aki akar, nézzen utána: már délután érkeztünk oda, s a park 13.00 órától zárva volt. Mert ez még mindig Habsburg (bocsánat: Hohenberg) terület.

A várkastély a falu fölött helyezkedik el, vagy négy nagy hagymakupolája és egy barokk tornya. A beléptidíj egyébként mérsékelt. Viszont az is tény: nem sokat kapunk érte.

A belső udvarba lépve ott találjuk azt a gépkocsit, amelyben a szarajevói merényletben a császári pár ült. Azaz nem: ez ugyan igazi autó, de az 1930-as években került ide, amikor egy filmforgatásra használták. Az igazi jármű a bécsi Arsenalban, vagyis Hadtörténeti Múzeumban található meg a Ferenc Ferdinánd véres egyenruhájával együtt.

Az autó mellett egy szétaprózott kiállítás fogad minket, amely Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia életét mutatja be. Sok eredetiségre ne számítsunk, mivel főleg fényképek, okiratok, használati- és emléktárgyak találhatóak meg bennük. Még nagy trófeagyűjteményt sem fogunk itt lelni, pedig Ferenc Ferdinánd végigvadászta a fél világot. Ha erre vagyunk kíváncsiak, Konopiště-be kell mennünk, ott megvan minden – bár a nácik annak egy részét felhasználták a saját céljaikra, szóval, ott is megritkult az állomány. Bemutatják persze még a Hohenbergek életét, talán a legérdekesebb azonban ezek között az a karszalag, amit a szovjetek adtak Max von Hohenbergnek: a trónörökös pár legidősebb fia ugyanis a szovjet megszállás alatt tíz éven át (1945-1955 között) a település megválasztott polgármestere volt, s ezt a karszalagot kellett viselnie. (Mellesleg testvérével, Ernsttel együtt megjárták Dachaut is: itt fél évig latrinát pucoltak. Max ekkor kiszabadult és háziőrizetbe helyezték a kastélyban; Ernst viszont egy másik KZ-ba került, ahonnan csak 1943-ban jutott ki.)

Különösen figyelemre méltó a család jelenlegi tagjait ábrázoló, túlzó színekkel tüntető, hihetetlenül silány festmény az utolsó falon. Ó, Tiziano! (Nem, nem ő festette. Ez a baj. Láttam ilyet a sigmaringeni várkastélyban is. Képtelenség, hogy ezek az mai arisztokraták nem tudnak egy normális festőt felfogadni, hanem a kirakodóvásárokról szedik össze a piktoraikat.) Továbbá valami okból kifolyólag az egyik szobában egy Hitler-fejszobor áll a falnak fordítva, mellette egy másik büszt van, amely olyan, mint ami profilból vagy Göringet, vagy Titot ábrázolja – hiába kerestem rajta feliratot. Aki felfedezi, miről van szó, kap egy doboz sört. Van még egy kis Rudolf és Miksa főherceg kollekció, de ezek lényegtelenek.  

A kastélyhoz tartozik még a helyi plébániatemplom, amelybe a főherceg eredeti barokk szobrokat hozatott a birodalom területéről. Ettől függetlenül egy tisztes falusi imahely, semmi több. (Állítólag be van építve ide egy isztriai templom kapuzata is – lehet, de ez nem javít a helyzeten.) Alatta dereng a kripta, ahol a fejedelmi pár nyugszik. Nem a templomból lehet lejutni oda, hanem az alsó bejárat melletti parkból, a parkban a kastéllyal szemben állva balra található meg a bejárata: kívül fémajtó, belül vasrács. Ami mindig zárva van, de aggodalomra semmi ok: a múzeum pénztárához kell menni, ahol ingyen kiadják a kulcsokat. Ami még furább: senki nem ellenőrzi a kriptában (amelynek többi részében a Hohenbergek alusszák örök álmukat), hogy mit csinál a látogató. A jelek szerint azonban ez utóbbiakban van tisztelet irántuk, mert a hely kifogástalan állapotban leledzik.

A bejárat mellett jobbra található meg a két szürke kőszarkofág. S ne higgyük, hogy ez valami szükségmegoldás volt: már 1910-ben elkészült, mivel Ferenc Ferdinánd eleve ide akart temetkezni. Így hát itt, ebben a vidéki, csendes helyen fogadják alattvalóik ükunokáinak látszat szerint tisztelgő, de leginkább csak kíváncsi látogatásait.